POMJÁNEK BÉLA (1938 – 2014)

Szomorú hírt kell megosztanunk túratársainkkal.

Ismét szegényebbek lettünk egy jó baráttal, túratárssal, egy olyan emberrel, aki sok érdekes tudnivalóval, sok szép élménnyel gazdagított bennünket túráink során.  Igazi pedagógus volt, olyan, aki minden alkalmat kihasznált az  ismeretterjesztésre, a nevelésre és oktatásra. Megtalálta a hangot a gyerekekkel éppúgy, mint az idősebb  generációval. Azon szerencsések, akik vele túrázhattak mindig élvezettel hallgatták színes magyarázatait, érdekes  tudnivalókkal átszőtt anekdotáit, a vicceket, amelyekkel pillanatokon belül belopta magát mindannyiunk szívébe.

Hírlevelünkben is rendszeresen találkozhattunk írásaival. Amikor jeleztem, hogy szívesen vennénk írásait a Hírlevélben, azonnal igent mondott és küldte is hónapról, hónapra a beszámolókat, aktuális érdekességeket, virágokról, fákról, eseményekről. Legutóbb októberi hírlevelünkben olvashattuk Az ősz színei című érdekes írását. 

Hihetetlen, hogy többé nem lehet társunk, túravezetőnk Erdély általa annyira szeretett hegyein. Emléke mindig visszaköszön majd, amikor megpillantjuk a Nagyhagymás – Egyes-kő – Öcsém sziluettjét vagy egy szép virág, amelyeket Ő annyira ismert, visszamosolyog ránk a réten és tudjuk, hogy onnan fentről örömmel szemléli majd, ha megpillant bennünket az erdélyi hegyek ösvényein.

Drága barátunk, békében járd az utad, az égi ösvényeken!

Szomorú szívvel tesszük közzé a gyászoló család értesítését: