“VTSZ-30-01” pályaművek
A “VTSZ-30-01” pályázati kiírásra 2020.01.31-ig beérkezett pályaművek:
452_1:
A Budai nyolcas
Reggel halk szóra ébredtem,
A budai nyolcasra kell mennem.
Izgulok is már nagyon
Bírom-e a tempót vajon?
Felszálltunk a vonatra,
Célunk felé haladva.
A nap is fenn az égen,
A mai túránkhoz készen.
Megkaptam a pecsételős füzetem,
Elindultam a kijelölt ösvényen.
Volt egy útvonal, igen meredek,
Kövekkel volt tele:- hát ez remek.
Úgy éreztem nem lesz vége,
Hogy felérjek a tetejére.
De bátorítást kaptam Imitől,
– Itt a vége, gyere föl.
Tetején várt a pihenő.
Szelfizni is volt idő.
De indultunk is tovább,
Mert az első feladat várt.
Képeket kerestünk a kilátóban,
Amiért én matricát kaptam.
Aztán színeket kerestünk a fákon.
– Imi a barnát nem találom!
Lejtőn igen gyors a haladás,
Ha nem figyelsz vár a korház.
Én tudtam, és odafigyeltem,
Az új ösvényt is megleltem.
Jött a vége elfáradtam,
Az asztalon tárgyakat láttam.
Meg kellet mondani a nevüket,
Jutalma, egy frissítő nedű lett.
Az első teljesítmény túrám,
Időben végeztem ám.
Idén is megyek Imivel,
Mert az időmön javítani kell.
Ha nem túrázni csak sétálni,
Jössz a budai hegyekbe mászkálni.
Egy gyönyörű tájat tárul eléd,
A túraútvonal mentén.
1629_1:
Óda a kaptárkövekhez
(borivók búslakodója)
1. A Bükk szeptemberi frissítő reggelén
hosszú utakat járók éltét
megkönnyítő fuvallatban
indulj vándor és ne remélj!
2. Az ősz sokszínű ruhába bújtatta
a fákat, bokrokat, mezőket.
A kaptárkövek rejtekét biz’
csak egy legény tudhatta!
3. Kiskúp, Nagykúp, Nagy Bábaszék
Köves-lápa, Ördögtorony
hol vagytok, merre vagytok?
Ki alkotta kendteket ily’ szerteszét?
4. Csak folyton-folyvást jön a susnyák
meredek kaptatókon fel, fel
és még mindig fel. Mondogatni
kezdik a „magukét” a lusták!
5. Kaptárkő, kaptárkő Te csodás!
Hej Rumcájsz keresztényi testvérem!
a Rejtekadó jicsini erdőd
az most maga lenne az Áldás!
6. Fogy a levegő, fenyeget a kiszáradás!
Kapaszkodás fűbe-fába,
tövestől hajigálják maguk mögé
egyesek a tölgyest. Ki ez a hibás?
7. Messze, messze távol még a bogácsi pincesor.
De ne add fel!
Messzi utak vándora, az ezerszínű
rengetegben az élmény kárpótol!
467_1:
Kedves Barátnőm!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtál eljönni Bogácsra, az őszi csillagtúrára!
Mint mindig, most is sok érdekes eseményben volt részünk!
Szeretném elmesélni Neked én merre jártam, s miután meggyógyultál feltétlenül látogass el ide!
Újra emlékeztetnélek a választott jelmondatomra, amely Karl Lukan 1923 — 2014 osztrák hegymászó, amatőr régész és író gondolata:
Sohasem az a fontos, hogy milyen messze, milyen magasra ment az ember, s az sem, hogy milyen nehezen – csakis az, milyen élményeket hozott magával.
Most is sok élményekkel mentem haza!
A szafari buszos kirándulást kihagytam, mert már elég sok kaptárkövet meglátogattunk együtt, ezért a Matyófölddel ismerkedtem meg.
Először Tardra mentünk néhányan. A falu csak 5 km – re van Bogácstól, de jó hosszú a főutcája! Szép, rendezett kis falu.
A tájház három épületegyüttesből áll. Két régi ház egyike szegényes, a másik gazdagabb emberek tulajdonát mutatja be. A harmadik ház új építésű, itt közösségi rendezvények szoktak lenni, de ebben lehet matyó termékeket is vásárolni. Tudod, egy múzeum akkor marad meg bennük mélyen, ha egy jó tárlatvezetőnk van. Itt Erzsike néni volt, aki szeretettel mesélt a tárgyakról, az itt élt emberekről. A közel kétórás bemutató végén előkerült egy női és egy férfi tardi népviseleti ruha együttes, amelyet túratársak fel is vettek. Szépek voltak beöltözve!
Tard után a Matyóföld fővárosába, Mezőkövesdre mentem a túratársakkal. Nagy meglepetésünkre a Szent László templom nyitva volt. Gyönyörű freskók ejtettek ámulatba minket. Az egyik vitrinben látható egy ereklye, mert Mátyás Király 1464-ben városi rangot adott Mezőkövesdnek és 1472-ben ide látogatott. Mindezt egy hímzett terítőn is megörökítették! A másik érdekesség a Mária-kápolnában volt. Takács István festőművész egy matyó körmenetet komponált, amelyen minden korosztály népviseletben volt. A templom érdekessége még a Matyó Madonna, amely szintén Takács István festménye. Látnod kell a templomot!
A művelődési házban található a Tourinform iroda, ahová várostérképért mentünk. Ez is egy csoda!
Matyó mintával vannak a bútorok megfestve! Kellemes, vidám látvány!
Nem kellett messze menni a Matyó Múzeumig. A Kisjankó Bori hímzőverseny díjazottjainak kiállítását is meg tudtuk tekinteni. A harmadik-negyedik höveji csipkemintás kézimunka után úgy éreztem, hogy utána kell nézni ennek! Elővettem a telefonom és megtudtam, hogy Hövej egy Győr-Moson-Sopron megyei kis falu és a csipkekészítésről is találtam egy kis ismertetőt.
A múzeumban nagyon jól összehasonlíthatjuk három település matyó szokásait, népviseleteit. Ezekről csak azért írok ilyen röviden, mert úgy is elmégy és megnézed!
A Múzeummal szinte szembe van a Galéria, amelyben Takács István festőművész művei tekinthetők meg. Bár eddig ismeretlen volt Ő számomra, de így megismerve nagyon nagyra értékelem Őt!
Képzeld el az ország 290 templomában találhatóak falfestményei, nagyböjti leplek, oltár- és táblaképei, stációsorozatok. Legismertebb alkotása az Egri Bazilika kupolafreskója.
Itt a Galériában remek tárlatvezetéssel 11 teremben több mint 200 alkotás volt látható: tájképek, portrék, munkaábrázolások, életképek, színkompozíció, a legkisebb vázlatoktól a monumentális munkákat megidéző, 4-5 méteres kartonrajzokig. Én eddig még sehol nem láttam freskófestő munka menetét és a háttérben meglévő problémákról is kaphattunk betekintést.
Az egyik szobába ruhatervei voltak kiállítva. Ezek a tervek még a mai időkben is divatosak!
Ebből is láthatod, hogy egy nagyon sokoldalú művész, érdemes megismerni Őt!
Mire végigjártuk a termeket jól elszaladt az idő, véget ért a nap, hazaindultunk!
Mielőbb gyógyulj meg és kirándulj sokat!
Christian Morgenstern német író gondolatával búcsúzom: Tulajdonképpen minden szép, amire szeretettel nézünk.
Üdvözlettel: barátnőd Erzsike
2020. január
467_2:
Időutazás – nyomozással
Ez az eset 2017 szeptemberében történt velem.
A MÁV VSC szervezésében Szántódon volt az Őszi Csillagtúra.
A pénteki túranapra meghirdetett „Kulturális túra” a kevés jelentkező miatt elmaradt, ezért egy másik túrát kellett választanom. Az autóbuszos körtúrára már nem tudtam benevezni, a tihanyi kirándulást pedig szombatra terveztem, ezért valami mást kellett kitalálnom. A Balaton parti városokat nem ismerem, ezért úgy döntöttem, hogy valamelyik várossal ismerkedem meg.
A választásom Balatonföldvárra eset,
Túravezetőként nem jelenthet gondot egy ismeretlen helyre menni -térképpel.
Nekem nem volt térképem, ezért a Tourinform Irodába mentem. Itt a várostérkép mellé kaptam egy dossziét, amellyel játékosan megismerhetem a várost.
Ez a dosszié egy bűnügyi akta volt, ki kellett deríteni Heltai Károly gyilkosát.
A gyilkosság 1930 -as évek második felében történt, a Darányi Kálmán miniszterelnöksége idején.
A leírás alapján egy úri közönség gyűlt össze a földvári Hungária kaszinóban. A magyar nemességeken, művészélet hírességein kívül angol hírességek is voltak a rendezvényen.
Megmutatom az akta fedlapját és megengedem, hogy beleolvass az eddigi felderítések leírásába kedves olvasó!
A tényállás megismerése után belevetettem magam az ügy megoldásába. Nem volt egyszerű eset!
Több, mint 3 km megtétele és néhány óra leforgása után sikerült kideríteni, hogy ki volt a tettes!
Ennek a játéknak az a szépsége, hogy nemcsak a város utcáin sétálgatunk, hanem olyan épületre, táblákra, szobrokra is felhívja a figyelmünket, amiket lehet, hogy észre sem veszünk. Sőt belecsempésztek egy kis matekot, történelmet, földrajzot, művészettörténetet, stb.
A nyomozás eredményét a Tourinform Irodával kellett közölni.
A helyes megoldás fizetsége egy ajándékcsomag volt!
Nagyon jó játék volt! Örülök, hogy a várossal úgy ismerkedtem, hogy közben játszottam is.
841_1:
Utánérzés
(Négy haiku az évszakokról)
Téli turista
lábad bundás bakancsban
bár sose fázna
Tavaszi turista
lábad könnyű bakancsban
bár sose sajogna
Nyári turista
lábad könnyű szandálban
bár ne gyötörné kavics
Őszi turista
lábad vízálló bakancsban
bár ne lenne sár
481_2:
Mese a Mikulás túráról és a szalonnasütő-hely keresésről
Hol volt hol nem volt, hogy egy derék Turista Királylány túrát hirdetett Mikulás napjára, és mivel nagyon eszes és furmányos királylány volt, még szalonnasütést is ígért sokaságnak, mert tudta, hogy szalonnasütést a turista népek igen kedvelik.
Készülődtek is a turista legények és lányok. Került a tarisznyába szalonna, kenyér, hagyma, az ínyencek még egy kis kolbászt is mellé tettek. A lányok hajnalig sütötték, a süteményeket (még finom keksz golyó is akadt), pogácsát is csomagoltak. A legények sem akartak lemaradni, a butykosok megteltek pálinkával, borral, kinek mi termett az idén.
Ám túra előtti napon jő a fekete leves. Üzent a Hegyek Gazdája, hogy nem mehetnek a turista legények és lányok a kiszemelt szalonnasütő-helyre (Helyipari forrás), mert ott nagy munkálatok folynak. Régen látott ilyet a kerek erdő népe. Minden felásva, kivágva, összedőlve.
Na de a Királylány nem ijedt meg, nem olyan fából faragták őt. Módosított a terven és üzent a turistáknak, hogy a nevezetes szalonnasütés egy fertállyal odébb (Csókás) lesz.
Így megnyugodván a turista legények és leányok szép számmal gyülekeztek a város szélén. Ideális túra idő volt. Előző napon az ég megeresztette fehér áldását, és időnkét a nap is előkandikált a felhők mögül. Szépen fehérlett az út, ahogy hátukon a teli tarisznyával nekivágtak az útnak.
Szaporán, jókedvűen szedték a lábukat, de nem messze a város szélétől egy reszketős fázós ember (akin szép világítós mellény volt), állította meg őket. Nem mehettek tovább az úton! A Nagy Felséges Vadászok éppen errefelé lövöldöznek, félő, hogy ha ember jár arra, még megsebesül. Hogy a ragya essen a puskájukba fakadtak ki a turisták. Mért éppen erre? Nem elég széles a nagy kerek erdő?
De nem volt mit tenni, a puska mégiscsak erősebb, mint a láb, így aztán összegyűltek és tanakodni kezdtek. Hogyan tovább? Egy páran megijedtek és vissza akartak fordulni. De nem addig az! Tanácskoztak, tanakodtak, több javaslat is elhangzott, aztán a Királylány és a Legbölcsebb Turista, kiadták a verdiktet: irány a Vadas Jenő forrás!
El is indultak, a jó kedvük visszatért. Nagyon szép havas tájon mentek, beszélgettek, gyönyörködtek a zúzmarás fákban. Nem tudni ki vetette föl, hogy ha már ennyi időt elpazaroltak, akkor, miért ne rövidítsenek az úton. Mindjárt ott is termett előttük egy ígéretes útelágazás. Az egyik út nagyon csalogatott: Erre gyertek! Kisebb vita után el is indultak rajta. Mentek, mentek mendegéltek, egyszer csak mintha tőből elvágták volna elfogyott az út. Néztek jobbra, néztek balra, de az út az csak nem került elő. Na de nem voltak ők annyira ijedősek, folytatták útjukat egy völgyi vadcsapáson, Egyszer csak elfogyott a vadcsapás is. Most mi legyen? A turista soha nem fordul vissza, így csak egy irány maradt. Fölfelé! Nekivágtak bizony a leányok és legények a hegynek . Hol a fákba, hol a gallyakba, hol a hajukba kapaszkodtak, hol meg sziklákon csúszkáltak de a Legbölcsebb Turista vezényletével nagy nehézségek árán kijutottak egy szépen jelölt útra. Egy hibádzott csak a dologban, nem tudták hol vannak és ki tudja merre tűnt a vágyott forrás?
Ismét összegyűltek és tanácskoztak. De most aztán tényleg kellene már végre egy jó kis szalonnasütő-hely, ha már hármat elszalasztottunk!. A legtapasztaltabb turista legények és leányok, akik már régen koptatják az erdők útjait emlékeztek rá, hogy van valahol emellett az út mellett egy forrás, amit egy egyszeri leányról Hajnalkának neveztek el, és ha az emlékek nem csalnak van ott egy szalonnasütő-hely.
Fel is kerekedtek és elindultak a forrás felé, de ott nagy csalódás érte őket. Mintha átok ült volna rajtuk ! Szűk volt a hely nem fértek el rendesen, a vastag hó alatt az fránya tűzrakó hely is eltűnt. Ebből se lesz már sült szalonna mondogatták nagy búsan!
Már kezdtek fáradni, éhesek is voltak, a csábító finomságok meg csak lapultak a tarisznyák mélyén, többen fel akarták adni küzdelmet. De az éhség nagyúr! Ha az minden igaz nem messze van itt egy másik forrás. Elindultak hát, reményekkel telve.
Kitartásukat siker koronázta. Megtalálták a forrást, amely nem véletlenül viseli a Szent István nevet. Itt aztán volt minden. Működő forrás, szalonnasütő hely, terülj-terülj asztalkák! Terültek is. Minden földi jóval. A Királylány irányításával fát gyűjtöttek, hamarosan lobogott a tűz, pattogtak a szikrák, feszültek a nyársak, sültek a szalonnák, csöpögött a zsír, illatozott a hagyma… csitult az éhség, csillapodott a szomjúság.
Így esett, hogy a derekas Túravezető Királylány betartotta ígéretét, sok kaland után meglett a szalonnasütő-hely.
Az öreg bölcs turista meg is jegyezte: ezek után a krónikákban ennek a túrának neve „SZALONNASÜTŐ-HELY KERESŐ” túra legyen. És lőn.
No innen elég volt a mesebeli izgalmakból így aztán csak úgy egyenest legyalogoltak a hegyről és hazatértek.
Azóta is boldogan élnek és sütik a szalonnát, amíg meg nem halnak.
481_3:
Hogyan keletkezett a zúzmara?
(Tündérke történeteiből)
Tündérke a Tündérkertben élt, egy tündér házban lakott és élte a tündérek hétköznapi tündér életét. Legtöbbször rengeteg dolga volt, de most éppen lazított. Gondolta tesz egy kört a tündérkertben, olyan gyönyörű az idő. Persze a Tündérkertben mindig gyönyörű idő van. Tavasz. A virágok pompáznak, a patak csobog az ég kék tele fehér bárányfelhőkkel Egyszóval minden tökéletes.
Elindult hát a patakpart felé. Imádta a vizet, nézni, ahogy hullámokon megcsillan napfény, meg ahogy köveken átbukik víz és apró gömbökké robban. Órákig el tudta volna nézegetni, de nem sokáig volt nyugta.
Egy csapat manócska érkezett. A manócskák egyébként olyan kis ártatlan lelkek. Izgatottan, tanácstalanul nézelődtek, aztán felcsillant a szemük. Egymás szavába vágva kiabáltak:
– Tündérke, Tündérke! Jaj de jó hogy itt vagy! Képzeld! Baj van odaát! Az odaát az „of line” vagyis a valóságos világ.
– Miért? Mi történt?
– Holnap túrázni megy a Csapat! Mondták izgatottan a manócskák.
– Ez nem meglepő, Ők állandóan csak mennek!
Tündérke offline barátai egy túracsapat voltak. Folyton gyalogoltak. Tündérke néha álruhában közéjük állt. Általában jól érezte magát még akkor is, amikor másnap alig bírt lábra állni a tündér izomláztól.
– De mi a probléma?
– Hát amerre mennek! Képzeld el Tündérke, a város szélén túráznak, és az ottani utak nagyon szemetesek és gazosak. Sajnos az emberek már csak ilyenek szemetelnek, szemetelnek, szemetelnek. Persze nem a turisták szemetelnek, de mi lesz az egójukkal? Nem volna ezt jó nekik látni. Rosszkedvűek lesznek meg minden.
– Mit lehetne csinálni? Megoldjuk! Tündérkében felébredt a tettvágy.
Amúgy tündérek rendes őszi programja odaát az offline-ban a fák kiszínezése. Sárgák, rozsdabarnák itt-ott egy-két mélybordó folt és persze a fenyők örökzöldjei. Aztán jön a lombhullás. Vastag avar puha takaró borít mindent. Aztán megnyílik az ég és jön a fehér hólepel. Illetve az idén nem jött. Sajnos ebbe még tündérkertiek sem tudtak beleszólni.
– Szóljatok a koboldoknak jöjjenek segíteni. Művészi munka lesz. Rengeteg vízpára kell, és ezüstös fehér festék. És csillámszóró pumpa. És persze fantázia.
Egész éjjel dolgoztak. Festéket kevertek, csillámport szórtak, vízpárát fújtak.
Másnap reggel a turisták elindultak az útvonalon. Ahogy mentek nem győztek gyönyörködni. Az út mellett végig, mindent ezüstös zúzmara fedett. A fákon mini jégcsapok lógtak, az aljnövényzeten minden kis gazszálon apró kis fehér szőröcskék nőttek, és mindenen csillámló fehér takaró. A néha előbukkanó napfény is hanyatt esett rajtuk. Elvarázsolódva mentek végig az úton. Gyönyörű szép mondták, olyan, mint egy mesebeli táj.
Odaát a Tündérkertben, Tündérke a koboldok és a manócskák fáradtan, de elégedetten mosolyogtak össze. Nem sejtenek semmit! Sikerült szép napot csinálni nekik és ez a lényeg!
Azért egy-két turista (akik lehet, hogy régebben tündérek voltak) mintha megérzett volna valamit, de ők inkább bölcsen hallgattak. A természet titkait tiszteletben kell tartani.
540_1:
Fónagysági emlékek
Miután abban a korban járok, amikor a tegnap történtekre nem igen emlékszem, a gyermekkori élményekre egy kicsit jobban, bizony nehéz feladat felidézni mi is történt 2019 március 14 és 17 között Fónagyságon. Szerencsémre rendelkezésemre állnak az akkor írt feljegyzéseim, fényképeim, amelyek készítésének időpontjait és a GPS koordinátáit is tartalmazzák.
Először is hol van Fónagyság, tehetném fel a kérdést, mert a térképen első nekifutásra nemigen lehet megtalálni. A túrista térképen is időbe telik meglelni. A legközelebbi település Varbó, amely valahol Miskolc felett van a Bükk-hegységben. Fónagyság egy völgyben található, nem azt mondom, hogy az Isten háta mögött, de azért mobilnet sem igen volt a szállásunk környékén. Igy ez a hely kiválóan alkalmasnak látszott a VTSZ térkép és túravezetői ismereteket tartalmazzó tovább képzésre. A szervező munka dandárját Szentgyörgyi Magdolna és Molnár Angéla vállalták magukra.
Harmincan vettünk részt az eseményen. A pontos helyszín: BAGOLY-VÁR Varbó-Fónagyság Erdei Iskola. Valamennyien Miskolcra utaztunk, onnan egy kis busszal vittek ki ki minket a fónagysági erdei iskolához. A program adott volt. Tanulni, tanulni, tanulni.
Érkezésünk után elfoglaltuk a helyünket, még aznap este megkezdtük a munkát.
15-én reggel hangos sípszóra ébredtünk, amelyen többen felháborodtak, azt hivén, hogy reggeli torna is lesz a félhomályos hajnalban, de szerencsére ez elmaradt.
Reggeli után Scultéty Gábor kezdte a fejtágítást, földrajzi fogalmak, széllességi és hosszúsági körök, domborzati viszonyok és szintvonalak jelölése, térképek méretarányaival kezdődött az előadás. Gábor után Kovács Laci (Kokó) a túravezető képzések rendszerével foglalkozott, a túravezetők jogait, kötelességeit ismertette.
Ebéd után a terepen folyt az ismeretek gyűjtése egy tanösvényen barangoltunk végik a Bükkben egy erdész szakmai vezetésével. A túra során megismerkedhettünk a Bükki Nemzeti parkban folyó munkákkal. Megtudtam, hogy olyan tapasztalataik vannak az erdészeknek, hogy nem szabad minden lehullott fadarabot az erdőben sokáig otthagyni, ugyanis a bomló szerves anyagok kiváló táptalajt képeznek nem csak a gombáknak, rovaroknak, de a káros élőlényeknek is, amelyek megtudják fertőzni a homogén bükkerdőt.
Pár mondat a túráról: A szállásunktól egy kilométeres sétával jelzetlen úton érkeztünk aVarbó-Andókúti tanösvény Mahóca kisvasút állomáshoz. A természet még mélyen aludt, a bokrok rügyei sem indultak meg. Innen követve a tanösvény vonalát másfél kilométernyi úttal elérkeztünk az Andó kútig. Itt kis tavacskát találtunk, amelyet egy forrás táplált. Melletti volt egy kisvasúti állomás is. A vissza útunk rövidebb volt a tanösvényen, de egy kisebb vízeséssel és a Dobrica forrással kellett volna találkozni, Bizony meglátszott, hogy nemigen volt eső a 2019-es évben, mert csak száraz mohalepte sziklákat találtunk helyettük.
A túra után után jólesett a vacsora. Vacsora után könnyű játék volt szervezve. Molnár István (Stefi) és Angéla kitalálós játékkal foglakoztatott minket, különböző idézetek felsorolások alapján kellett dolgokat kitalálni. Bizony sokat törtük a fejünket a megoldásokon, számos hibás megfejtésünk akadt a furfangos mondatok megfejtése során.
Másnap 16-án délelőtt újból tantermi foglalkozásban volt részünk. Molnár István ismertette a természetjárás során használt műszaki eszközöknek (tájoló, lépésszámláló, GPS) fajtáít, használatát.
István után Dr. Egri Kiss Tibor tartott élvezetes előadást a túrák során előforduló balesetekről, sérülésekről, valamint azok ellátásáról. Megjegyzem, mint érdekességet megtudtuk, hogy a pálinka milyen hasznos tud lenni a sérült ellátásánál.
Délután terepgyakorlat következett. Több csoportban váltott helyszíneken más-más oktatóval gyakorolhattuk a tájoló használatát, majd terepen 1:10000-es térkép segítségével egy adott szintvonalon, valamint útvonalon való mozgást. Mire véget ért a foglalkozás a szabadban, bizony vacsora elfogyasztására alkalmas állapotba kerültünk. Az este vidáman telt el. Résztvettünk egy játékban, amelyet már óvodás korunkban is szoktunk játszani. Akkoriban egymás mellett ültünk, az első gyerek a sorban súgott valamit a mellette ülő fülébe, akinek azt tovább kellett súgni, nagyon vicces dolgok jöttek ki a sor végén. Ennek a játéknak egy több figyelmet, és gesztikuláció utánzását használó változatát játszottuk. 4-5 fő elhagyta a helyiséget, Angéla elmutogatott az első jelentkezőnek egy tőrténetet, amely 12-15 mozzanatból állt, ezt a történetet kellett megismételni a következő embernek aki a kintől bejött a terembe. Ez a folyamat így ment addig, amíg az utolsó játékos be nem érkezett a terembe. Meg kell jegyezni, sok információ elveszett a játék során.
Egy másik játék is volt, amelyben egy-egy állatot kellett bemutatni és a többieknek kitalálni mi az. Itt nekem egy vaddisznót kellett alakítani, amelyet sikerült is vissza adni négykézlábra ereszkedéssel, földtúrással és hangos röfögéssel a társainknak.
Másnap hazautaztunk. Voltak akik sok információt kaptak, voltak akik kevesebbet, de összeségében mindenkinek használt a találkozó, de legfőképpen az egy csapatba tartozás élménye volt, amely meghatározó volt számunkra.
Írásom egy verssel zárom le, amely a fónagysági második reggelre írtam, ugyanis első este ilyen feladatot is kaptunk:
Fónagyság 2019. Március 15.
Valahol a Bükkben Varbótól nyugatra,
van egy erdészház békés nyugalomban.
Fónagyság a neve, hallottatok ilyet?
Ide jött csapatunk, mert itt jó a terep.
Nem vagyok költő, a hely megihletett,
itt vagyunk e tanyán, e jeles ünnepen.
Miért is jöttünk? A jó Isten tán tudja,
harmincan vagyunk, elemünk a túra.
Délelőtt tanulunk, mellettünk az erdő,
térképtan tájoló, erdei tekergő.
Sok dolgot ismerünk, de tanulni nem késő.
Mindig kapunk újat ez a mi éltetőnk.
Megittam a borom, elszállt már az ihlet,
ezen az estén a versem csak ily lett.
A beszámoló iródott 2020 Január 18-án.
738_1:
Nyári erdő
Turbánliliom te vagy a nyári erdő királynője
Rózsaszínű füles kosbor az udvarhölgye
Bodzavirág tenyérnyi fehére a napernyője.
Ökörfarkkóró örök hű testőre
Nefelejcsek erdei tündér szeme kékje
Szarvaskerep – e tündérország sárga- piros szőnyege.
Szellőrózsa hófehérke ruhácskája
Harangvirág lilája törpék sapkája
Árvácskák lábaik előtt szivárvány pompája.
Nedves sziklák dús mohája
Óriások szép zöld topánja
Gyűszűvirág hegyi tündék hárfája.
Fehér margaréta angyalok glóriája
A sárga, Napkirály palástja
Selymes zöld fű Földanya nyári rokolyája.
Ilyennek látlak én, a nyári erdő vándora
Szerelmetes imádatom örök vágya
Mély tiszteletem sosem hervadó virága.
669_1:
Fónagysági tanulmányút
A VTSZ elnökségi csapata úgy érezte, szükség lenne több témában is oktatási rendezvényre, ezért 2019.03.14-17-ig a Bükk észak-keleti területén lévő Varbó – Fónagyság Bagolyvár Erdei Iskolájában a túravezetők részére egy továbbképzést szervezett.
A felügyelő bizottságnak is volt lehetősége részt venni rajta. Én nem vagyok túravezető, de elmondhatom, hogy az ott töltött napokban nagyon sokat tanultam. Az előadásokon elhangzottak, a feltett kérdések, az esti beszélgetések alapján úgy gondolom, hogy a gyakorlott túravezetők is sok újat és fontosat hallottak.
Röviden megpróbálom elmesélni a Bagolyvári történéseket, amelyek által bölcsebbekké váltunk.
Március 14-én 17 órakor Miskolcon a Tiszai pályaudvaron volt a találkozó, onnan indultunk külön busszal Fónagyságra. Az autóbuszon Kovács László / Kokó / fogadott minket, és az utazásunk során végig mesélt a látnivalókról. Megérkezés után elfoglaltuk szállásunkat, majd várt a finom vacsora. A tantermi megnyitó után beszélgetés, borozgatás következett, ami segítette „diákcsapatunk” egymásra hangolódását.
Itt jegyezném meg, hogy teljes ellátásban volt részünk, tekintettel arra, hogy a közelben semmilyen vásárlási lehetőség nem volt. Szállásunk a gyönyörű erdőgazdaság területén volt.
Az érdemi munka 15-én kezdődött. Kora reggel ha nem is zeneszóra, de hangos sípszóra és még hangosabb szónoklatra ébredtünk, ami így kezdődött:” Talpra magyar hív az erdő, itt az idő most, vagy soha..” Stefi így emlékezett meg nemzeti ünnepünkről. A társaság derűsen fogadta a rögtönzött ébresztést. Miután magunkhoz tértünk és megreggeliztünk, elkezdődtek az előadások. Délelőtt tereptan, térképismeretek, tájoló használata, tájékozódás, túravezetés volt az előadások témája.
Ebéd után tanösvény 15 állomásán vezetett végig Csiger Zsolt erdészeti dolgozó – oktató, aki mindent tudott az erdőről, az erdőgazdaságról, a kérdéseinkre szívesen válaszolt. Nagyon szép és hasznos túra volt.
Vacsora után még egy kis szellemi igénybevétel következett, a teljesítmény túrákról, a túramozgalmakról, az elmúlt évek VTSZ rendezvényeinek helyszíneiről és a minősítésekről volt interaktív előadás.
Este szabadon választhatott mindenki, hogy mit szeretne, pihenni, aludni, beszélgetni, vagy römizni.
16-án reggeli után kezdődött az előadás a klasszikus és új elektronikus tájékozódás együttes használatáról / wifi, lépésszámláló, GPS, iránytű, távcső, stb. /, túrázás, táborozás egészségtana, elsősegélynyújtás, általános ismeretek túravezetőknek: tervezés, szervezés, rendelkezés, koordinálás, ellenőrzés.
Hogy ebéd után ne aludjunk el, gyakorlati foglalkozások következtek. A résztvevők csoportokra osztva az előadásokon hallott ismereteket a természetben gyakorolták Molnár István /Stefi/ és Skultéty Gábor /Skuló/ vezetésével. Volt egy harmadik csoport is azok számára, akik a terepi gyakorlatokhoz nem akartak csatlakozni, Molnár Angéla vezetésével a VTSZ munkájáról, feladatokról, különösen a fiatalság bevonásának lehetőségeiről ötleteltek.
Vacsora után jó hangulatú vetélkedővel zárult a program.
Az előadások mindegyike nagyszerű volt, tartalmilag és stílusban is olyan volt, hogy mindenki figyelmét lekötötte. Kiemelném dr Egri Kiss Tibor katona orvost, aki a sok hasznos tudnivalót jó humorral és anekdotákkal fűszerezve adta elő. Tibi bácsi augusztusi halála miatt ez az előadás még értékesebbé vált számunkra és sajnáljuk, hogy többször már nem hallhatjuk őt.
17-én reggelizés után összecsomagoltunk, könnyes búcsút vettünk „iskolánktól”, mert a külön busz visszavitt mindenkit Miskolcra és onnan utaztunk tovább haza, jó hangulatban, sok új ismerettel.
Köszönet Szentgyörgyi Magdika elnök asszonynak az oktatás szervezésében, lebonyolításában végzett munkáért, Molnár Angéla elnök helyettesnek a szervezés és lebonyolításon túl az előadásokért, továbbá az előadóknak Kovács Lászlónak, Molnár Istvánnak, Skultéty Gábornak, dr Egri Kiss Tibornak előadásaikért.
Reméljük, a jövőben is lesznek VTSZ továbbképzések, mert a jó hangulat, az összekovácsolódás mellett a megszerzett tudásra is nagy szükségünk van!
Budapest, 2020. január 24.
1019_1:
Bakancsban, vasparipával!
címmel őszi csillagtúrát indított a 25 éves Vasutas Természetjárók Szövetsége Bajára és környékére.
Érdeklődéssel vártam a túrát, mivel még nem jártam Baján. A Petőfi-szigeten volt a szállásunk, már ez is újszerű volt.
Bács-Kiskún megye déli részén a Duna bal partján fekszik Baja. Nevét török eredetűnek tartják, jelentése ’bika’. Első birtokásának neve lehetett a városnév. A XVII. században (I. Lipót császártól) kapta a mezővárosi rangot. A városka címerében Ádám és Éva édenkerti almafával látható – érdekes a magyarázata. A helyi idegenvezető igazi lokálpatrióta lévén mesélte el a kellemes klímájú település változatos/küzdelmes történelmét.
Már az őskorban is lakott hely volt, mert a Duna és Sugovica vízi, illetve szárazföldi utak találkozásánál fekszik Baja.(Nem részletezem az évszázados eseményeket,de kiemelem, hogy soknemzetiségű a lakossága, mégis békében élnek ma is a bunyevác (horvát) katolikusok, a rác (szerb) ortodoxok, a magyar és sokác (német ajkú) keresztények. A 20-as években itt szállt hajóra a száműzött IV. Károly király,az utolsó Habsburg, aki aztán Madeira szigetén halt meg.)
A szépen felújított, és gondosan rendben tartott templomok/épületek/terek, szobrok sajátos hangulatúak. A vendéglők, cukrászdák, kávézók marasztalják az idegeneket – éltünk is a lehetőséggel.
Egyedi és új a Petőfi-sziget (Kis-Pandúr) és Nagy-Pandúr sziget között átívelő hófehér gyalogos és kerékpáros híd. Már a helyiek is megkedvelték ezt a karcsú átkelőt, amiről szép a kilátás a Sugovicára, a rajta úszkáló vadkacsákkal, a felettük átvonuló vadlibákkal, illetve az állandó károgásukkal hangos varjakkal.
Ismert emberek származnak Bajáról. Például a Déri-család is ilyen. Egyik ősük mérnök, feltaláló világhírre tett szert (Déri Miksa), másik tagja pedig gazdag műkincs gyűjteményét adományozta az a róla elnevezett múzeumnak (Debrecen).
A színészkirály (Latinovics) itt született, ma is áll a családi kúria. Hosszú Katinka világklasszis úszónőnk is bajai.
Túrát tettünk a gemenci erdőbe . A tájékoztató szerint Európa legnagyobb összefüggő síkvidéki erdejében 30 km hosszan kanyarog a Gemenci Erdei Vasút. A nemzeti park védett. A kisvasúton való utazás is sajátos élményt nyújt a vadregényes táj, a lassan döcögő nyitott MÁV kocsikkal. Innen láthattuk a rezervátumban élő gímszarvasokat, őzeket és a vaddisznó kondát is. A kék jelzésen gyalogolva pedig megpillantottuk a fekete gólyák elhagyott fészkeit. A vaddisznók túrásai pedig mutatták az utat a hatalmas tölgyekhez, és nyárfák sora pedig a háborítatlan erdőt uralja már több, mint 100 éve. Számomra az amerikai dió – teniszlabda méretű – zöld termése és a papagáj virág volt nóvum.
Sajnos a kedvezőtlen időjárás (szél és eső) miatt a kenuzás elmaradt, más gyalogos túra (busszal rásegítve) Kalocsára és Mohácsra megvalósult. (Én ezeken nem vettem részt.)
Máriakönnye kegyhely (szláv nyelven Vodica) Baja határában ismert zarándokhely. Ide Mára-ünnepen jönnek a hívek, akár bunyevácok (horvátok), akár sokácok(németek), akár szlovákok(tótok), akár szerbek, akár magyarok. Az erdő takarásából előtűnik a kicsiny kápolna, mellette két kis tiszta vízű forrás csordogál. Látszik, hogy gondos kezek ápolják a környékét, mert pihenő helyek várják a fáradt embert, még a gyerekekre is gondoltak, mert a szép játszótér is hívogató.
A kápolnában több kis méretű szentkép tekint le ránk. Számomra az kis kereszt alakú ikon volt megkapó, amin a keresztre feszített Jézus, mögötte jóságos ősz férfi portréja (Atya Isten) és kettejük között egy fehér galamb látható. Így együtt a Szentháromságot ábrázolni még nem láttam. Sajnos az ikon szövegét nem tudtam elolvasni, mert nem magyarul volt.
Baján a legismertebb a Tűrr István (1825-1908) Múzeum. Ebben gondosan megrendezett történeti kiállítás látható, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a Ferenc- csatornát Türr István tervezte/szervezte és ugyancsak a 48-as tábornok volt a Panama- és Korinthoszi- csatorna szervezője .Ebben a múzeumban árultak olyan képeslapot, amely Baját a 20. század elején ábrázolja. A mai látképek bizonyítják a városka dinamikus fejlődését. Felújították a teret és Jelky András (1738-1783) szobrát, aki nevezetes szabólegénye volt a városnak.
A város gimnáziuma III. Béla (1173-1196) nevét viseli, előtte áll az életnagyságú páncélruhás bronz szobra, kezében egy vár makettje van.(Jó lenne, ha máshol is hasonló módon mutatnák meg az intézmény névadóját.)
Ezen időszak alatt a Petőfi-szigeten tartották a VIII. Bajai újbor fesztivált. Bemutatkoztak a Hajós-bajai borvidék borászai, vendég pedig villányi pincészet neves nedüivel jelent meg. Tartalmas és változatos műsor kísérte a fesztivált. A szabadtéri színpadon neves zenekarok, együttesek, tánccsoportok szórakoztatták a megjelenteket. Miközben a bográcsban nemcsak a finom bajai halászlé főtt, hanem kóstolni lehetett a kúnsági birkapörköltet, a köcsögös babgulyást is. Kézművesek (fafaragók,fazekasok, gyékényesek stb.)kínálták portékájukat.
A Petőfi-szigeten van Baja Turisztikai Központja, ahol trófea- és fotókiállítás, valamint a 100 éves az erdei vasút (vasútmodell)stb. bemutatót is tartottak.
Zárásként elmondhatom, hogy jól sikerült, emlékezetes kiránduláson vehettem részt. Egyetérhetek a városka vezetőjével, aki az alábbiak szerint invitálja a vendégeket:” jöjjenek hozzánk töltekezni:ízekkel, színekkel, illatokkal, a természet csodáival, egyszóval, szívnek, léleknek és testnek egyaránt kedves kincseinkkel.”
1019_2:
Göcsej
Már régen vágytam hazánk e térségébe, mert amikor Zalakaroson wellnesseztünk, igen szép volt a zalai dombvidék: más ez az erdős, semlyékes, de megművelt föld mindenfelé. Dotto vonattal bejártuk a nevezetességeket, sőt finom bort is kóstoltunk az egyik gazda pincéjében.
A VTSZ szervezésében most 4 napos túrára nyílt lehetőségem a napsütéses szeptember végén. A programokat a Zöldsport egyesület dolgozta ki és vezették a csapatokat. Komoly, lelkiismeretes felkészülést mutatott az előzetes tájékoztató is,és a helyszínen ez maximálisan beigazolódott. Példaként csak a vonatút – vágányzár miatt – a szállás, ellátás jó kivitelezését említem.
A VTSZ őszi csillagtúrájának központi helyszíne Nova volt. Ez a település Zalaegerszegtől 30 km-re a Cserta és Kerta patak között a zalai dombok ölelte völgyben fekszik. Szokták Göcsej fővárosának is emlegetni. Rendezett, erdős, virágos városka Nova. Történelme az Árpád-kortól ismert. Mi megnéztük a helytörténeti kiállítást és a dombon magasodó karcsú Nagyboldogasszony templomot, amit Mária Terézia korában (XVIII.sz.) építettek az itt lakók. Legutóbbi restaurálására a 90-es évek végén került sor, így a bibliai jeleneteket bemutató freskók még jól láthatók. A templom akusztikai érdekessége, hogy a bejáratnál lévő kórusíven elhelyezett szenteltvíztartó. Ugyanis, ha belesuttogunk, a másik oldalon lévő tartó felett hallani lehet. Ennek a sajátságos esetnek fizikai törvénye van: a hanghullámok terjedése, a Fermet- elv mutatja. (Az előzetes írásos tájékoztatóban részletesen kifejtik, illetve ábrák segítségével illusztrálják a hanghullámok fizikai törvényét/elvét.)
Szállásunk, étkezésünk a novai Csicsergő Szabadidőközpontban volt. A 10 hektáros gondozott park már az első perctől kezdve megnyugtatóan hatott: az új, korszerű szállás, étterem és az erdős/tavas gömbtujákkal szegélyezett kert/ rét, amely sportolásra kialakított pályákkal hívogató. Nagyon jó választás volt, hiszen fáradtan visszaérkezve a bakancsos vagy kisvasutazó vagy buszos túráról, rögtön megnyugtatott mindenkit! Sőt vacsora előtt vagy után az épület mögötti erdei séta, amely nemcsak agyagos földjével, hanem avar takarta útjai közül kikukucskáló tarka ciklámenjével is üdítő volt a pesti aszfalthoz szokott szemnek!
A Szabadidőközpontonttól párperces sétaúton 12% emelkedő után találtuk a fából épített kilátót, ahonnan a göcseji táj legszebb panorámájában gyönyörködhettünk. Itt a szőlőhegyen áll az impozáns faszobor, amely egyetlen fatörzsből mintázza Szent Orbánt.
Én a pénteki rövid túrán vettem részt, mert a hosszabb gyaloglást nem mertem felvállalni. (Útvonalunk:Petrikeresztúr győrszegi bejárati út – Kerek-domb – Pató-hegy – Csőszi-hegy – Csőszi mező – Zalatárnok – majd vissza Novára.) Kitűnő volt az idő, a kék jelzésen vezették kis 10 fős csapatunkat Erzsike és Szilvi. Helyi járattal kiegészítve kezdtük és fejeztük be a programot és mentünk az erdőben, illetve hatalmas kukoricatáblák, leszüretelt tök földek mellett. Kiskertek őszi képét nézegetve, hol már a szüret után volt a szőlő, hol pedig még pirosodtak az almák/körték, és a szelíd gesztenyék már érést mutattak… Vidáman, beszélgetve, tréfálkozva haladtunk, s mikor át kellett menni létrán a kerítés fölött, sokat nevetve – mint ifjú korunkban- bíztattuk egymást. Most a fájó térd vagy boka el lett felejtve!
Szombaton pedig autóbuszos körúton voltam, most szinte tele busszal kerestük fel az alábbi helyszíneket: Csesztreg – Szentgyörgyvölgy – Velemér – Magyarszombatfa – Őriszentpéter – Szalafő-Pityerszer – Pankasz – Nova.
Vezetőnk Kalinovits Flóra volt, aki nagyszerű idegenvezetőként állt helyt és szedte össze a tökfesztiválon nézelődő társakat.
Nekem a szentgyörgyvölgyi templom tetszett a legjobban, mert a kék színével egyedi volt a kazettás mennyezete! Ezen az őrségi településen került elő a 7500 évesnek tartott tehénszobor, ami 10 cm hosszú égetett agyagból van. A neolitikus leletet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, másolata más kiállító helyen is megtekinthető. Egyes kutatók a szobor karcolt jeleit székely-magyar rovásírásként értelmezik. Ma sem dőlt el, hogy a régészeknek vagy az írásszakértőknek van-e igaza.
Veleméren pedig az egyház 13.századi épülete, freskótöredékei, illetve az ún. fény játéka gondolkodtatott el,hogy több évszázaddal ezelőtt milyen nagyszerű tervezők, művészek éltek/alkottak hazánkban.(Kovács József-Pap Gábor: „A bölcsesség házat épít magának” c. kis kötete hozzáértően, szeretettel ír/illusztrálja e gótikus templom értékeit.)
Szalafő-Pityerszer (ahol a tökfesztivált rendezték az idén) szintén maradandó élményt adott. Itt egyedülállóan tekinthető meg az a 3 ház, amely a szerből eredeti helyén áll. Időrendi a történeti építészete. Az első zsuppfedeles csak egyetlen helyiségből áll, nincs kéménye sem, szabadon járja át a füst, nemcsak felfelé az ún. szabad kéményen mehet ki, hanem az ajtón illetve reteszelt kis ablakon. A második zsuppfedeles már több helyiségből áll: lakószoba, ún. emeletes kemencés konyha és kamra. A harmadik pedig már tornácos, sőt pince is van a lakószoba alatt, kerítéssel választják el az állatokat a háztól. Az épületek körül gyümölcsfák adják a termést, és baromfik tókából olthatják szomjukat. Távolabb pedig a legelőkön kecske, juh, szamár, ló és szarvasmarha él és adja a megélhetést a családnak. Ezeken az őrségi helyeken a föld nem alkalmas gabonatermesztésre, itt az állattartáshoz szükséges takarmánynak (kukorica, repce, hajdina stb) lehet helyet találni. A víz szinte mindenhol elérhető, egy-két méterre leásva tóka (kis tavacska) jön létre. A talaj pedig agyagos, ezért ez a vidék kedvezett a fazekasságnak, a gölöncséreknek. Szinte mindenki magának készítette a használati cserépedényeit, illetve kereskedett vele. Ezt ma már csak egy-két neves fazekasmester végzi, hiszen nagyot változott a világ ezen a téren is.
Láttunk még 400 éves tölgyfából épült ún. szoknyás haranglábat, mert nem minden település kapott engedélyt templomtorony építésére – reformáció korára utalok. Az őrségi táj jellegzetességei közé tartozik a harangláb. Egyik legszebb ilyen műemlék Pankaszon látható: a szoknyatető rozsszalmából készült zsupp, a harangtorony sisakjának fedése fazsindely. Az építmény fa szerkezetei nélkülöznek minden díszítést. A felhasznált tölgy természetes színével, bárdolt vagy simított felületével, tökéletes szerkezetével, jó arányával a szerkezet és forma egységéről tanúskodik – tudtuk meg a múzeumi tájékoztatón. Pankaszon van még egy 19. századból berendezett kovácsműhely is.
Kulináris élvezetben a szállásunkon felszolgált étkeken kívül XIII.Őrségi Tökfesztiválon volt részünk, ugyanis megkóstoltuk a dödöllét, a tökös-mákos rétest és az ország tortáját. Igen ízletes volt mindegyik. Láttuk, hogy készül a tökmagolaj, vásárolni is lehetett az Őrségi Nemzeti Parkban.
Végül elmondhatom, hogy az idei VTSZ őszi csillagtúrája a Zöldsport Egyesület közreműködésével nagyon jól sikerült! Gratulálunk és köszönjük munkájukat!
2019_3:
Délvidéken
-1-
Még diákkoromban arról álmodoztam Jókai-regénye kapcsán, hogy milyen jó lenne elutazni/megnézni a Dunán Senki szigetét (Ada Kaleh törökül). Ez csak most, 2017 nyarán következett el. Elég sok víz lefolyt a Dunán az elmúlt évtizedek alatt és ma már a sziget sem látható. De mégis nagy élmény volt a hajózás/túrázás az említett vidéken.
Na, de kezdem az elején! Jelentkeztem a VTSZ által meghírdetett „Túra és kultúra – barangolás Délvidéken és Dél-Erdélyben” elnevezésű programjára. A 8 napos út jól előkészített, de fárasztó volt. Busszal utaztunk és a falusi turizmust vettük igénybe, illetve szállodában a Kazán szorossal szemben laktunk, étkeztünk. Fantasztikus látványban volt részünk!
Délvidéken és Erdélyben is jól felkészült, lelkes honismereti vezetőink voltak. Köszönjük!
A tompai átkelés után (kb. egy óra alatt átléptünk Szerbiába), a határtól 10 km-re Szabadka központjában a szecessziós városházában gyönyörködtünk.(Én korábban jártam itt, több időt is eltöltöttem, mint most). Ez a szépséges épület Zsolnay-kerámiával fedett, akárcsak a pesti Iparművészeti Múzeum. A 20. század első évtizedében épült, tervezői ismert pesti építészek – Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) – voltak. Alapjaiban véve barokk elemeket tartalmaz, ám a magyar szecessziós stílusában épült, stilizált tulipánokkal gazdagon díszített…az ipar harmonkus összeolvadását tanusítja. Az épületen négy szín dominál: a fehér, a piros, a zöld és a kék – írja egy elemző. Üvegablakai Róth Miksa (1865-1944) és Nagy Sándor (1869-1950) festőművész munkái./Nemrég pályázaton nyert pénzen felújították, így régi fényében ragyog ez a közel 80 méter magas 100 évesnél idősebb épület./
Megnéztük – igaz, csak a buszból – Kosztolányi Dezső (1885-1936) szülővárosát, a róla készült mellszobrát- Almási Gábor (1911-1996)-, amely 1985 óta egykori gimnáziumánál áll, és az új fiatalkori egész alakos bronz szobrot vele szemközt. Ezt Szarapka Tibor (1963 -) helyi szobrász-festő készítette 2014-ben Kosztolányi születésnapja alkalmából. Érdekes szembeállítása ez a két szobor egyazon nagyszerű nyugatos költőnek!
Tovább utazva „Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom, és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény”. (Kosztolányi) A fürdőváros ma is őrzi a két említett nagyszerű építész (Komor és Jakab) tóparti szecessziós épületeit, valamint szökőkútja és a szép kék színű Zsolnay kerámia váza is a séta során szembetűnő.
Pétervárad volt a következő állomásunk. A jelenlegi vár igen nevezetes turistalátványosság. /Történet a 11-12. századig nyúlik vissza, és neve Katona József: Bánk bán című drámájából (Petur bán) ismert./ A várban múzeum és az alagútrendszer is látogatható, de gyönyörű panoráma nyilik Újvidékre és a Dunára. Péterváradot nevezik a Duna Gibraltárjának is.
A várban látható a fordított vagy részeges óra. Az elnevezést onnan kapta, hogy a nagymutató mutatja az órát, míg a kisebb a perceket. Azért így készült, mert a dunai hajósok messzebbről jól láthatják a nagymutatót, a percek nem voltak fontosak. A részeges elnevezés pedig onnan van, mert a vas szerkezet a hő hatására kitágul, illetve összehúzódik, így az óra télen siet, nyáron pedig késik egy keveset.
-2-
A második nap két várlátogatással telt. Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy Nándorfehérvár (Belgrád) milyen fontos hely volt Magyarország, illetve Európa számár a 15. században: utolsó védőbástyája a török haderővel szemben. 1456-ban aratott győzelem felettük ma is – úgy tudja a világ – a déli harangszó emlékeztet erre.
A vár mai állapota nemcsak méreténél fogva ( legalább 5 x nagyobb, mint a mi budai várnegyedünk), hanem szépen karban tartott volta miatt is. Az egykori várárkokban tenisz és kosárlabda pályák vannak. Egy másikban pedig a belgrádi hadi múzeum ágyúi láthatók, de az ideiglenes tárlaton a fiatalabb látogatók örömére hatalmas dinókat rejt az egykori vizesárok. A felső vár is nagy területen helyezkedik el, szépen be van parkosítva. Itt van Ali pasa türbéje – mivel sikertelenül ostromolta Bécset, ezért selyemzsinórt kapott a szultántól: öngyilkos lehetett – ahonnan tökéletes rálátás nyílik a Duna és a Száva összefolyására.
Látogatásunk alatt éppen felújítás volt: munkagépek zaja és pora fogadott, de minden szépen rendben tartott, gondozott évszázados fák árnyékában ( igen meleg volt ) hallgattuk az idegenvezetőt. Részletesen szólt Hunyadi János, Dugonics Titusz és Kapisztrán János életéről és haláláról is. Megmutatta azt a fehér sziklatömböt, amely magyarul és szerbül állít emléket 1456-nak.
A mai város – Belgrád – nem nyerte meg tetszésünket, mert az utolsó jugoszláviai korszakának panel épületei igen szűrkék, sivárságot tükröznek. A Monarchiában fennmaradt házakat mostanában restaurálják, ezek új színfoltjai a szerb fővárosnak.
Ezután következett Zimony. Négyszögletes alaprajzú, viszonylag kis területű vár, a Gárdosnak nevezett hegyen található. Falmaradványai több helyen láthatók. Zimony ma Belgrád egyik kerülete a Duna és Száva összefolyása mellett. Határvárosa volt a Monarchiának 1920-ig.1896-ban a millennium évében tornyot emeltek Hunyadi János tiszteletére. Ez ma is látható/látogatható kilátó, bár díszítését – turulmadár, címer- megcsonkítva örökítheti meg a turista.
A harmadik napon is sok látnivalónk volt. Elsőként a Duna jobb partján fekvő Szendrő várát kerestük fel. A 15. században fontos szerepet játszott a török ellenes harcok idején, ekkor folytatódott nagy vagy külső vár építése. Katonai és polgári település is volt benne. 19 tornya és 2, illetve 4, 5 méter vastag kőfalai vannak. Építésüket egy-egy település ide vezényelt jobbágyai építhették fel, még pedig meghatározott falszakasz felépítésére szerződve vagy kötelezve. Ugyanis a falak szerkezete kb. 20 méterenként teljesen más. Szendrő vár tulajdonosai/urai is gyakran cserélődtek. Az építtető Brankovics György szerb despota volt. Leszármazottai és a Hunyadiak is fontos szerepet játszottak a vár történetében.A 20. század világháborúiban súlyos károsodást szenvedett az építmény, de kijavították, így az ún. Öregvár falai jelenleg láthatók/látogatható. Előtte hatalmas fűves park van, ahol éppen iskolai testnevelési óra keretében fociztak a diákok. Mi szintén felkerestük a szendrődi várat, igen szép panoráma tárult elénk.
A másik vár maradványt csak a buszból szemléltük, ez Galambóc. Már évek óta tart a restaurálása, bár a környékét és a múzeumot elkészítették (éppen zárva volt). Szintén turista látványosság lesz, mert ugyan jóval kisebb, mint az előző várak, de 1428-as török támadásban fontos szerepe volt. A győztes magyar seregek vezére Zsigmond király, ám segítői között több jeles vitéz is életét áldozta/kockáztatta. Sőt, Arany János Rozgonyiné című balladájában emléket állít a bátor asszonynak, aki férje oldalán küzdött a dunai gályán. ( Az idegenvezető fel is olvasta az említett balladát.)
-3-
Eddigi útunk a szerbiai oldalon volt, most román határátkelőhöz érkeztünk. Ez a Dunán, a Vaskapu duzzasztógáton Orsovánál van.
Kitűnő nyári időben csodás az al-dunai kilátás! Szinte tengeröböllé szélesedik a Duna az 1972-es duzzasztás után. Már nemcsak a Jókai-hős Tímár Mihály és szerelme Noémi szigete (Ada Kaleh) nyugszik hullámsírban, hanem több római kori erőd, középkori vár, sánc maradvány került a dunai víztükör alá. Az új Orsova magas dombra épült, régi történelmét csak írásos dokumentumok őrizték meg. Ennek ismeretében 1976-ban felépített római katolikus templomban márvány táblán három nyelven emlékeznek meg arról, hogy az egykori kis kápolnában 1849-ben a magyar Szent Koronát itt rejtették el. A modern templomban magyar, német, szerb és cseh nyelven tartják a miséket.
Az orsovai ortodox kolostort csak a buszból láthattuk, mert a környékét építkezés miatt lezárták. (A következő napokban innen indulunk, hogy a tervezett programot meg tudjuk valósítani. Szállásunk és étkezésünk Dunaorbágyon szállodában a Kazán-szoros bejáratával szemközt található.)
A negyedik napon a 2 órás utat hajónaszádon tettünk meg .Ez a csodás szurdokvölgy ihlette Jókai Mórt is: Ada Kaleh (Senki szigete) romantikus megrajzolásában. A Kis Kazán és a Nagy Kazán-szoroson át a Veteráni barlanghoz is eljutottunk. A vízről pillantottuk meg a Tabula Traiana-t, a Mrakónia kolostort és Decebal arcképét. Nagyszerű élmény volt a dunai hajókázás, kár, hogy a motort nem villany hajtja, hanem gázolaj! Na, de biztos hamarosan erre is sort kerítenek, hogy védjék ezt a szép tájat, a természetet.
Majd panorámatúrát tettünk a Nagy Sukárra, ahonnan szép kilátás nyílt a Kazán-szorosra és a hatalmassá szélesedő Dunára !Nagy volt a hőség, és kissé meredek a felfelé vezető – jól jelzett – turista út, de megérte 3 órán át a fiatal erdőben gyalogolni !
Visszatérve az autóbuszhoz megnéztük a Vaskapu erőművet és a múzeumot. Itt a jellegzetes növényeket, állatokat, az itt élők életmódját/szokásait mutatták a tárlók, mert ma már duzzasztott víz elfedi. A szigeteken, a parton lakók elköltöztek, a fiatalok munkája megváltozott: az erőműben, illetve a gáton dolgoznak.
1963-ban egyezmény jött létre Románia és Jugoszlávia között, mely szerint 400 millió dollár értékben vízierőművet építenek. 1200 méter széles gáttal kezdték, aminek a zsilipkapujai 32 méter vízszint különbség áthidalására képesek. A zsilipek 34 méter szélesek és 310 méter hosszúak, tengerjáró hajókat is be tudnak fogadni. Az erőmű a közel múltig egyedülálló volt a világon, itt voltak a legnagyobb turbinák, amit a vízi erőműbe beszereltek. Az erőmű 2100 megawatt teljesítményt ad le. 1991-től Szerbia és Románia között van szoros együttműködés az erőmű üzemeltetésének rendjében. Érdekes és egyben megrendítő is volt a vezető előadása a közel múltról, illetve a jelenről. (Szörényvár, a római Duna híd és castrum maradványai).
Az ötödik napon 4 órás túra volt a Domogled-hegyre, egészen a Fehér keresztig. Többen hamarabb visszafordultunk, mert igen meleg volt a kissé meredek kapaszkodón, pedig erdőben mentünk. Így hamarabb tettünk sétát Herkulesfürdőn.
A település csak 17 kilométerre van Orsovától. Az elnevezése a római korból maradt fenn. Melegvizes gyógyforrásait a mai napig betegségek kúrálására használják. A Cserna patak völgyében fekszik az európai hírű Herkulesfürdő. Virágzó fürdővárosként a Monarchia idejéből ismerjük. Ez mediterrán klímájának és növényzetének, és persze közel 20 forrásának köszönhető, nemcsak hő-, hanem hidegvíz forrásai hozzájárultak a népszerűségéhez.
-4-
A szép magyar szecessziós paloták, villák ma még nincsek felújítva, de így is mutatják a rég múlt értékeit. Ferenc József császár és magyar király, valamint felesége Erzsébet királyné is gyakran megfordult Herkulesfürdőn. Egy-egy palota épült számukra, ami nevüket őrzi az utókornak.
(A szocialista Romániában új üdülőket, lakásokat építettek a Cserna folyó partjára, de ma ez is kihasználatlan.)
A település legszebb része a Herkules tér. Egy- és kétemeletes épületek övezik. A dombtetőn áll az 1856-ban épült katolikus templom, a tér közepén a névadó Herkules 1847-ben készült bronz szobrát láthatjuk. A régi kaszinó és gyógycsarnok előtti parkban áll egy több száz éves mamutfenyő. A parkban lévő szökőkút és a színes napernyők alatti cukrászdában kedves kiszolgálók hozták a finom kávét és fagylaltot. Ez kárpótolt bennünket, mert a tervezett termálvizes fürdőzés elmaradt, ugyanis technikai okok miatt zárva volt ezen a napon.
A hatodik napon tovább utaztunk, hogy újabb látnivalókkal gazdagodjunk: a Páreng hegységbe a Transalpina műúton több mint 2 ezer méter magasra jutottunk. Itt a csodás hegyi legelőkkel tarkított réten parkoltunk, majd indult a kétórás magashegyi túra. Az idő csodás volt: napsütés enyhe szellővel és a levegőt szinte harapni lehetett! Többen úgy határoztunk, hogy nem fogunk gyalogolni a meredek köves jelzett szakaszon, hanem helyben maradunk és sétával töltjük az időt. (Egyik társunk sajnálatos balesete miatt nem úgy alakult a további út, mint ahogy terveztük. Ezért az új szállásra – Csernakersztúrra- későn érkeztünk.)
A hetedik nap látnivalói: Abrudbánya, Vulkán hegység (fotószünet), és 4 órás gyalogtúra a Detonátára, a látványos bazaltoszlopokhoz. Az időjárás túlságosan is kegyes volt hozzánk, ismét nagyon meleg volt – mivel hőmérővel nem rendelkeztünk- de legalább 30 C lehetett! Neki is veselkedtünk a tervezett útnak, a temető mellett haladtunk és kapaszkodtunk a meredeknek, de körülbelül az út felénél megálltunk egy kedves román pásztor kunyhójánál – jó hideg forrásvízzel csillapítottuk a szomjunkat, és nem mentünk tovább (kb.tizen), a háziasszony sütött juhtúrós palacsintát fizetség fejében, és dobozos sört is lehetett venni. A csoport visszatérő tagjait is vendégül látta a pásztor felesége.
Az esti vacsoránk Csernakeresztúron a faluházban volt. Itt a polgármester úr és a ház vezetője köszöntött bennünket, hiszen több székely családnál vendégeskedtünk. Az ízletes vacsora után a település hagyományőrző fiataljai néptánc bemutatóval kedveskedtek. Hagyományos népviseletben táncoltak a párok, tetszésünket vastapssal fejeztük ki. Szép, kellemes nyári este volt!
Hazautazásunk éjjelén hatalmas vihar, eső volt. Reggelre kellemes „hűvös” lett, sok víz tócsa csillogott az úton. Bepakoltunk a buszba és irány Déva – a programnak megfelelően. A dévai várlátogatást siklós felvonóval akartuk megtenni. Ez azonban elmaradt, mert az éjszakai vihar/villám miatt nem volt áram a felvonó működtetéséhez.(Nekünk pedig még volt programunk, és estére haza is akartunk érni Magyarországra.)
Tovább utaztunk Marosillyére. Itt Bethlen Gábor (1580-1629) fejedelem szülőházát néztük meg, mint ismeretes az itt élő szórványmagyarságnak szimbóluma lett. A ferences rend tartja fenn az épületet és a parkot, így a bejelentett csoportok/turisták szakszerű tájékoztatást kapnak a magyar történelem 16-17. századi történelméről.
-5-
A Solymosra tervezett vártúra a sáros, esős idő miatt elmaradt. Mária-Radna kéttornyú kegytemplomhoz is szakadő esőben érkeztünk. Megtudtuk, hogy Románia katolikusainak második legnagyobb zarándokhelye ez a 250 éves szakrális hely. Nevének sajátossága a régmúltba nyúlik vissza, és megható legenda övezi Mária-Radna nevet.
Az eső még mindig szemerkélt, amikor Ópáloson a Balla Géza pincészeténél megálltunk borkóstolásra és vásárlásra az otthoniaknak. A gazdasághoz egy szépen gondozott kerten/parkon keresztül jutottunk. A pincészet vezetője az étteremben kínálta a finomabbnál finomabb fehér és vörös borokat: a ménesi kadarkától a kékfrankosig. Vásárlás után tovább indultunk, az eső is elállt.
Napsütéses kellemes időben érkeztünk Aradra. Itt a Zala György(1858-1937) impozáns alkotását, a 13 aradi vértanúnak emléket állító Szabadság szobrot megnéztük és megkoszorúztuk.(A reprezentativ neobarokk szoborcsoport eredetileg 1889-ben lett felállítva Aradon. A politikai változások miatt és a szocialista román vezetők miatt „leszerelték”, sőt sokáig nem is lehetett tudni, hogy nem olvasztották-e be. A közel múltba került ismét felállításra, igaz vele szemben van egy új román hősökre emlékező gigantikus műalkotás !)
Ugyancsak koszorút helyeztünk az aradi emlékoszlopnál is, és elénekeltük a Himnuszt. (Ez a gránit oszlop egy sportpálya közelében van, így szinte „láthatatlan”.)
A nagylaki határnál keveset vártunk és a nyári napsütésben indultunk haza.
Összegezve a 8 napos utat: emlékezetes, élményekben gazdag, de fárasztó volt, valószínű a nagy meleg hozzájárult ehhez. Köszönjük a szervezést G. Nagy Jánosnak (VTSZ) !
1019_4:
Sopron és környéke
– 1 –
Az idei négy napos őszi csillagtúra Sopron központtal szeptember közepén volt. Szállásunk és étkezésünk a Lővérekben a Szieszta Hotelben volt. (Ez a 8 nyolc szintes épület nemigen újult meg az elmúlt évtizedekben, de legalább visszaidéztük a fiatalkori emlékeinket…..)
A szervezés most is kifogástalan volt, a túrák/programok változatosak és nehézségüktől függően önkéntesek voltak. Mivel igencsak nagy létszámmal vettünk részt – 170 fővel az ország minden tájáról – szükség is volt több csoportba osztani a résztvevőket. Én inkább az ún. kistúrázókhoz csatlakoztam, mert ez 8-10 km-es táv megtételét vállaltam és a szint sem volt 100 m-nél magasabb. Aztán a városban való sétát, illetve busszal Nagycenkre való utazást részesítettem előnyben.
A Soproni hegységbe vezető túrák mindig a szálló elől indultak. Napsütésben zöldellő erdei úton haladtunk, első állomásunk a Sörház-dombi fából ácsolt kilátó volt. Innen beláttuk a környéket, a Fertő tavat és még Ausztriát is megpillanthattuk. Ezután a kijelölt jelzésen haladva jutottunk a Gloriette kilátóig, ez csak két szintes fából készült műtárgy . Innen keveset lehetett látni a magas fák miatt. Majd a Lővér kalandpark következett . Boszorkány meseösvénnyel bővült a parkerdő. Ezt a gyerekeknek építették: változatos feladatokkal, erőpróbákkal játékos formában várja az óvodásokat és alsó tagozatos iskolásokat. Az ősvény elején lévő meseházikóban kincses térkép várja kalandra vágyó kicsiket. A sokszínű ügyességet is igénylő állomások után jutalmat kapnak. Majd visszaindultunk egy másik jelzésen a hotelhez,és többször láttunk cikláment. Egyáltalán nem volt fárasztó ez a program.
Egy másik alkalommal is a Soproni hegység ösvényeit jártuk, de ekkor esett az eső, igy más volt az erdő képe, láttunk szalamandert előbújni az avar alól, egy-két gombát és néha a fejünkre pottyant egy-egy szelíd gesztenye. Fel is szedegettük és a szálláson szárítgattuk, majd haza is hoztam vagy 30 darabot. Közben eljutottunk a kőből épült Károly kilátóig,ami a Tűztorony mellett a hűség városának jelképévé vált, de éppen zárva volt, viszont finom kávét ittunk a park erdészházában, ahol nagyon jól megrendezett erdei növény és állat kiállítást – gyerekek részére interaktiv játékokat – is láthattunk. Az emelet a vadászaté: itt látogatható a Kőhalmy hagyaték, a professzor úr személyes tárgyai, bútorai,amely a család ajándéka.Emellett látható a vadászat és vadgazdálkodási tárlat képekkel, fotókkal, preparátumokkal, ahol számítógépek, kijelzők is segítik a tájékozódást. A pincében oktatóteremet alakítottak ki, hol a Soproni parkerdőt filmek, előadások, rendezvények keretében mutatják be.
Megnéztük az Ágfalvy-csata Emlékművét, amely 1921.szeptember 8-án volt, mert sikerrel megfutamították a négyszeres túlerőben lévő osztrák csendőröket, így Sopron magyar maradt. Útba ejtettük Muck Endre Hédl András erdészek szobrát is., akik sokat tettek a korszerű erdőgazdálkodásért, fenyvesítéséért. A séta utak mellett van Altdörfer Viktor zenetanár emlékműve, amelyet tanítványai emeltek, kiváló zenepedagógusuknak. Az ún. Daloskő is itt található, amely az 1863-ban 589 énekes részvételével megrendezett első magyarországi dalosverseny emlékét örökíti meg.A hegy a mai napig a Dalos-hegy nevet viseli – mesélték vezetőink. Ezután a mi kis csapatunk is nótázott, az eső már ekkor el is állt. Ahogy tisztult a levegő a domboldalról jól láttuk a házakat és a Lővér szállodát is.
– 2 –
Mivel este 7-re kellett a vacsoránál lennünk, ezért a délutánokat is hasznosan akartuk tölteni, így elsőként Sopron belvárosát vettük górcső alá. Megnéztük a felújított várfalat, átjáró házakban egyik utcából a másikba sétáltunk, fagyiztunk vagy kávéztunk a szép virágos, tiszta, rendezett városkában.
Többször átmentünk a Tűztorony kapuján, a Storno-házban megcsodáltuk a tulajdonos gyűjteményét, és azt a zongorát is, amelyen Liszt Ferenc gyakorolt. Azt tudtuk, hogy nagy zeneszerzőnk gyermekkorában és később is többször járt Sopronban, emléktábla is őrzi látogatásainak emlékét, de az alábbi történetet most hallottuk: „hivatalos volt Bezerédj István estélyére, ahol késéséért fergeteges zongorajátékkal kárpótolta a vendégeket. Egy Slachta Etelka nevű hölgy számolt be az esetről, hogy hölgytársaival együtt széttépték (sic!) Liszt leesett kesztyűjét. A virtuóz a darab befejezése után a hölgynek adta a kesztyű párját.” (Lám, akkor is voltak már rajongók!) Ugyancsak Liszttel kapcsolatos, hogy amikor Petőfi katonai szolgálatát töltötte Sopronban, engedély nélkül civilbe öltözve hallgatta a mestert, ezért komoly büntetést kapott.
Bementünk a soproni evangélikus templomba is, amely a 17. században épült, és a harmadik legnagyobb magyarországi evangélikus templom. Különlegessége még, hogy a korai ökumenikus jelenséget példázza a katolikus oltára. Az történt, hogy a gyülekezet a Bécs melletti Kahlenbergből származó kamanduli szerzetesek templomának 1730-ból származó barokk oltárát vásárolta meg.(Mint ismeretes II: József császár magyar király feloszlatta ezt a szerzetes rendet is.) 340 arany guldenért. A hatalmas oltár a középhajó teljes nyugati felületét betölti. A festett fából készült oltár magas talpazatán korinthoszi oszlopok és pillérek állnak, ezek áttört mennyezetet hordoznak, amelyet Szent Mihály szobra koronáz. Az oszlopok között álló két nagyméretű szobor Péter és Pál apostolokat ábrázolja. Péter kezében „kulcsok”, Pál apostoléban kétélű kard. Az oltárkép 2×4 m, témája Krisztus a Gecsemáné-kertben, ez festmény 19. század első éveiben készült. A szószék és a padok soproni asztalos mester míves munkája a 18. századból. A templom orgonáját is felújították, így a Magyarországi Evangélikus Egyház legnagyobb és legszebb hangú hangszere. (Közel 4 ezer síppal rendelkezik 3 manuálos és 52 regiszteres orgona.) Megszólaltatták látogatásunk alatt, valóban lenyűgözően szólt Bach muzsikája!
A főbejárat mindkét oldalán egy-egy emléktába őrzi az I. és a II. világháború hőseinek, áldozatainak nevét. Ugyancsak különösek a harangjai is a templomnak, négy szólal meg délben. Az első a Hősök harangja, erre fel van vésve 219 katona neve, aki az I. világháborúban hősi halált halt. A második a Béke harangja, ezen Luther képmása és szavai olvashatók a békéről. A harmadik a Miatyánk harangja, itt „Imádkozzál és dolgozzál” olvasható Luther képmása alatt. A negyedik harang a Hűség harang, ezt az I. világháborúban nem olvasztották be, és 1921.december 14-én elsőnek jelezte a népszavazás eredményét: Sopron magyar maradt!
Az Új utcában végigjártuk és gyönyörködtünk a régi kis épületekben. Megnéztük az ún. Új- zsinagógát, ebben az Elfeledett soproniak kiállítást láttuk – megrázó élmény volt. A Paprét utcában volt talmud Tóra iskola és ortodox hitközségi ház (mikve, imaterem, rabbi lakás) látogatható. (Érdekes volt a mikve rekonstruált – rituális fürdő – bemutatása.)
Mint már említettem a Fő téren (Szentháromság szobor vagy a Kecske templom után ) a Tűztorony gyalogos átjáróján haladva megállapitottuk milyen szép a kapu. Ezt a formáját 1922 után kapta, 1930-ban barokkos keretet Hikitsch Rezső műépítész tervezte, a felette lévő szoborcsoportot Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész alkotta: Hungária maga köré gyűjti a város hűséges lakóit.
– 3 –
Egy másik szabad délután elmentünk a Balfi út 140-hez, itt 13 hársfa árnyékában található az Aradi Vértanúk emlékműve. Hihetetlen egyszerűség (terméskövek között egy gránit táblán olvasható a hősök neve) a forgalmas út mellett, ilyet még nem láttam. Egy szál virággal adóztunk emléküknek….
Soprontól mindössze 12 km-re lévő Széchenyi rezidenciát is felkerestük. A csodás őspark már a bejáratnál lenyűgözött, mint megtudtuk a kastélyt és a kertet is felújították, azonban 300 évesnél is idősebb fák egész sora él itt, persze fiatal csemetéket is ültetnek a régiek helyére. A kastély előtti francia kert virágai, geometrikusan nyírott bokrai a 18. századot idézik emlékezetünkbe.
Nagycenk a Széchenyi-család birtoka volt. A kastélyt Széchenyi Antal és felesége (Barkóczy Zsuzsanna) 1741 és 1750 között építtetett. 1783-ban költözött a cenki kastélyba gróf unokaöccse, Széchényi Ferenc (aki majd könyvtárának, éremgyűjteményének ajándékozásával megalapozza a mai Nemzeti Múzeumunkat), majd legkisebb fia, Széchenyi István otthona lesz a korai klasszicista épület .
A tárlatvezető elmondása szerint igyekeztek korhűen berendezni az épületet, mert az eredeti tárgyakból kevés maradt az utókorra. Kivételt képez Széchenyi István (1849-es) miniszteri dolgozó szobája, aminek berendezését a Magyar Tudományos Akadémia adta a kiállításhoz. A kastély termeiben látható a „legnagyobb magyar” munkásságának minden állomása: folyamszabályozás, gőzhajózás, vasút, korszerű majorsági gazdálkodás: ló-,juh-,selyemhernyó-tenyésztés példái, gőzmalom működése, stb. Egy külön terem foglalkozik a Lánchíd építésével, látható itt az ezüst vakoló kanál is, de a mai kornak megfelelően interaktiv eszközöket is alkalmaztak a rendezők, hogy közelebb hozzák sokrétű munkásságát Széchenyi Istvánnak. Sőt élethű makettek is szerepelnek az üveg vitrinekben: gőzmozdony, gőzhajó. Az ún. bálterem parkettjén felfestve láthatók a lépések, ha megszólal hangszóróból a zene, mikor hová kell lépni a táncosnak (menüett, polka, keringő esetén), nagyon sikeres a fiatal látogatók körében ez a kiállítási tér.
Ezután kerestük fel a Széchenyi Mauzóleumot. Az ovális alaprajzú kápolnát 1778- ban építették, a klasszikus előcsarnok csak 1810-re készült el. Az ide vezető út évszázados hársfák árnyékában vezet, a lépéseink alatt a kövezeten pedig idézetek olvastatók Széchenyi István írott munkáiból.(Nagyon ötletesnek találtam ezt a módszert….)
A sírkertben 47 Széchenyi leszármazott hamvai nyugsznak. Gondozott park övezi a Mauzóleumot. A kriptába lépcsősor vezet a kápolnából, a ma is látható és működő orgonán Liszt Ferenc is játszott, a lejáratnál az alábbi sorok olvashatók: ”voltunk, mint ti , lesztek, mint mi : por és hamu – igen tanulságos aforizma még a 21. század emberének is!
Összegezve a soproni kirándulást elmondhatom, hogy bárhová mentünk helyi busszal, mindenhol kedvesen fogadtak, segítőkészen tájékoztattak, bár elmondható lehetne ez Budapestről is!
Köszönet illeti a VTSZ Soproni Vasutas SE közreműködőit, illetve a megnyitó és záróest tartalmas és változatos kultúrműsoráért, a finom soproni borokért! Még egyszer köszönjük a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasutas Zrt támogatását!
