A Farkasréti temetőben gyülekeztek 2014. február 1-jén a vasutas turisták, hogy emléktúra keretében közösen emlékezzenek Szentgyörgyi Tamásra, a Vasutas Természetjárók Szövetsége elnökére, a Lokomotív TE tagjára, a Lokomotív TE Cicőke csoportjának alapítójára.

Az emléktúra Szentgyörgyi Tamás sírjánál kezdődött, ahol a közel százfős turista gyülekezet előtt gyertyagyújtással kezdődött a megemlékezés. Ezt követően Ispánovity Márton, a Lokomotív TE ügyvezető elnöke emlékezett Tamásra, a felejthetetlen barátra és túratársra. Kiemelte, hogy Tamás életében kitüntetett helye volt a természetjárásnak és a vasútnak. E két területet össze is kapcsolta a vasutas turizmus központi szervezetének, a Vasutas Természetjáró Szövetségnek megalapításával és vezetésével, valamint a Lokomotív Turista Egyesületben végzett munkájával. A mintegy három évtizedes időszak alatt Tamást a természet szeretete, a turista közösség szolgálata, az örökös jobbítani akarás és szenvedély vezérelte. Rengeteg barátot szerzett, akik a közös túrák ezernyi emlékével, a sok-sok derűs eseményével őrizhetik Tamás emlékét.

A jelenlévőknek, különösen a vidékről érkezőknek, Szentgyörgyi Magdika megköszönte az emléktúrán való részvételt, és kérte a megjelenteket, hogy Tamás szellemében vigyék tovább a vasutas természetjárás ügyét.

A résztvevők ezután átvonultak Vadászi Pál síremlékéhez, ahol Rósa László, az emléktúra fő szervezője, emlékezett meg a VTSZ 2007-ben elhunyt elnökhelyetteséről.

A megemlékezéseket követően a jelenlévők gyalogtúra keretében elindultak a Normafa irányában. A temetőtől leereszkedtünk a Farkas-völgybe, ahonnan a Széchenyi-hegyre vezető turistajelzésre tértünk rá. Egy rövid megálló következett a szépen felújított Úti Madonna kápolnánál, majd a havas, kissé csúszós úton óvatosan érkeztünk meg a Gyermekvasút végállomásához. Innen a sínek mentén a Normafáig mentünk, ahol ebédidő lévén, megálltunk a sí házi vendéglőnél.

Itt néhányan befejezték a túrát, a kitartók pedig elindultak a János-hegyi kilátóhoz. Előtte a Libegőnél csoportkép készült, melyen sajnos nem lehetett ott mindenki. A rövid megálló és az Erzsébet-kilátó megtekintése után tovább indultunk. A sárga jelzést követve először a Szépjuhásznéhoz, majd a Kis-Hárs-hegyi nyeregtől Hűvösvölgybe. Itt következett a búcsú, innen már mindenki hazafelé vette az irányt.

Nagyon szerencsésen alakult az idő, bár voltak rossz előjelzések. Többször kisütött a nap, és a hőmérséklet is az elfogadható nulla fok közelében volt. Havas volt az út, itt-ott kicsit csúszott, de nem volt eljegesedve, így szerencsésen teljesíthettük a túrát. Sokan voltunk, és sokan vidékről érkeztek. Mindenkinek köszönjük a részvételt!

Készítette: Išpanović Martin
Forrás: Lokomotiv TE

Fotók:
Haraszti Gábor fényképei
Kámán Ferenc fényképei
Molnár Angéla fényképei

A Kőszegi-hegység -​

A hegységben megtett 25. jubileumi téli gerinctúrának sok résztvevője volt: 119-en gyalogolták végig.

A szokatlan nagyszámú, az ország több részéből is érkezett túrázókat a Volán kisegítő járatokkal juttatta el Velembe, a túra kiindulópontjáig -​ kezdte beszámolóját a Kőszegi-hegységben megtett gerinctúráról annak vezetője, Rábai Péter.

Ideális, egyáltalán nem télies időjárásban gyalogolták végig a hegygerincet. Az első rövid pihenő a Garabonciásnál volt.

Sajnálatos, hogy ott a valamikor szebb napokat látott, sok cserkészcsapat üdülőjeként is használt épület romos állapotban van. Életveszélyes az arra járó turisták számára ​- jegyezte meg Rábai Péter, aki a Szent Vid kápolnához érve ismertette a hely több ezer éves múltjának történelmét. Tovább haladva csodálatos fenyvesben érték el a hegy gerincét a Hörmann forrás parkolójában.

Néhány csepp eső mutatta meg, hogy a hegyen csapadékkal mindig számolni kell ​- jegyezte meg Rábai Péter, aki így folytatta: ​- A Kendig csúcs elérése előtt ​ az elmúlt évek fadőlése miatt kopárrá lett hegygerincről ​ remek kilátás nyílt az osztrák havas hegycsúcsok, a Schneeberg és a Rax felé. Gyönyörködhettünk a napsütötte osztrák falvakban is. A tájat ráadásként szivárvány tette ékesebbé.

A Kendig csúcson a hagyomány szerint el kellet m a csúcs nevének eredetmondáját, a szomorú sorsú Kendig Katica történetét.
Az ország több részéből érkeztek természetjárók a nagyon enyhe időjárásban megtett túrára.
Utuk a Kopasz Kendigen át (amely már nem kopasz), a volt határőr őrs romjai mellett a Vöröskereszt felé folytatódott.

Ott találkoztunk a hegyen lévő vadászokat itt váró segítőkkel, akik már katlanban forralták a vizet. A hegygerincen tovább lefelé haladva az Óház kilátót látogattuk meg. A kilátóból még egy pillantást vethettünk a környékre, itt már Kőszeg is látható a vonulatok között.
Tovább haladva még egy kis frissítőre megálltak a Kincs büfénél, majd az Őrségi Nemzeti Park látogatóközpontjánál érték el Kőszeget.
A túrázók vasárnap több mint 20 kilométert gyalogoltak végig nagyon jó hangulatban. 1990 óta, amióta a határsávon lehetett túrázni, azóta szervezi meg túrát a Vasutas Természetjárók Szövetsége most a Vasi Múzeumbarát Egylet természetjáróival.

Szerző: Némethy Mária
Forrás: Vas Népe Online

Fotók:
Urbán László fényképei
Rábai Péter fényképei