A második nap kistúrája rendhagyó módon hajózással kezdődött. Ismét összeállt a kb. 30 fős csapat. Balatongyörökre mentünk, ahol első állomásunk a kápolna-dombi Szép-kilátó volt. A kilátás méltó volt az elnevezéshez, a Szigligeti öböl a tanúhegyek által határolva a lábunk előtt hevert. Lenyűgöző látvány volt, ami a kilátónál lévő tábla tanúsága szerint nem csak minket érintett meg.
Eötvös Károlyt idézve: „Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam… Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.” ( Utazás a Balaton körül 1900)
Rövid pihenő után utunkat a Batsányi kilátó felé vettük, egy elég meredek ösvényen. Kistúrásokhoz képest, nagyon jó ütemben haladtunk a kilátó felé, ahonnan ismételten gyönyörű kilátásban volt részünk.
Felbátorodva a teljesítményünkön és a Pele apó tanösvény csábításának engedve ismét útvonal módosítást szavaztunk meg. Nem a Bélapi-pihenő, hanem a Bise-kö-tető felé vettük az irányt a Pele apó tanösvényen. A tájékoztató táblák sorozatát olvasva sok új információval gazdagodtunk az erdő élővilágát illetően. A tanösvényre ráférne már egy kis karbantartás, volt olyan tábla, amit mi állítottunk a helyére, a jelzések hiánya már csak a kaland érzését növelte bennünk.
A kitérő után végre elérkeztünk a Bélapi-pihenőhöz, amit már mindenki nagyon várt mivel már bőven ebédidő után voltunk. Itt végre mindenki megszabadult a hozott elemózsiától és újult erővel vághattunk neki a Bél-Mátyás kilátó felé vezető útnak.
Itt nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, mert egy vadonatúj tanösvény a Borostyán tanösvény volt útitársunk. Ezt követve kapaszkodtunk fel a kilátóhoz és csodáltuk meg ismételten a még mindig nem unalmas balatoni panorámát.
Rövid pihenő után a Borostyán tanösvényt követve visszaérkeztünk Balatongyörökre, nyugtázva, hogy megérte a kitérőt választani. Bármennyire is vasutas turisták vagyunk, itt ismét az autóbuszt választottuk a hazautazáshoz.
Szentgyörgyi Magdolna
