A 64. híradó tartalmából:
- VTSZ külföldi túra beszámoló 2011. július 9-13. Eisenerz-hegység
- Forrás Emléktalálkozó 2011. augusztus 11-14. Kemence
- Őszi csillagtúra 2011. szeptember 15 – 18. Tivadar
- Huszonhetedszer a LOKOMOTÍV 424-es teljesítménytúrán
- VTSZ Őszi Csillagtúra – Tivadar
- Északi Fény nyári tábora
A Vasutas Természetjáró Szövetség Kiadványa (VTSz)
2011. IV. negyedév Kézirat gyanánt. 64. szám
Szerkeszti: Rósa László
HIVATALOS TÁJÉKOZTATÓ A SZÖVETSÉGI PROGRAMOKRÓL
VTSZ külföldi túra beszámoló
2011. július 9-13. Eisenerz-hegység
Az idei évben az ausztriai Eisenerz-hegységben került megrendezésre a VTSZ külföldi túra. A rendező a Győri Vasutas Természetjáró Egyesület volt.
Az indulási helyszínre a debreceni és miskolci spottársak már előző nap délután megérkeztek és az esti órákban a győri belváros nevezetességeivel ismerkedhettek.
Szombaton reggel gyülekezett össze a csapat az autóbusznál és hamarosan nyugat felé vettük az irányt. A szombathelyi sporttársak Sopronban csatlakoztak hozzánk.
Kevesen gondolták, hogy aznap dél körül már túrázni fogunk.
Az 1000 méteres magasságban található Semmering-hágó ugyan magaslati üdülőhely, de a nyári és a téli sportok szerelmesi is megtalálhatják itt számításaikat. Csapatunk a sípályák szomszédságában leguruló hegyi kerékpárosok és a libegő állomás megtekintése után a hangulatos századfordulós villák mentén sétálva az üdülőhely múltjával is megismerkedhettek a sétálóutcán felállított vitrinekből.
A kanyargós Hochstrasse panoráma úton gyalogolva megcsodálhatták a környező tájat és tekintetükkel követhették az 1850-es években páratlan mérnöki tudással megépített Semmering hegyivasút vonalvezetését. A vasúti szerelvények kb. 10 percenként ma is ezen a pályán haladnak: a völgyeket viaduktok szelik át, a hegyek oldalában kapaszkodnak fel a vonatok, miközben eltűnnek egy-egy alagútban, majd újra felbukkannak. A vasútvonal itt rövid idő alatt közel 800 métert emelkedve hagyja el Alsó-Ausztriát és a szerelvények Semmering állomás után már Stájerországban folytatják útjukat tovább. (A vasút vonalát egy látványos vezetésű túraút is követi, mely egy nap alatt bejárható.)
Csapatunk nagy része 1200 méter magasra gyalogolt tovább a kanyargó ösvényen, hogy a hegyen átkelve juthassunk vissza az üdülőhely központjába. Míg a hegy északi oldalán a 2000 méternél is magasabb Schneeberg vonta magára a figyelmet, addig a déli oldaláról a Hirschenkogel sípályáit láthattuk a libegő lassan emelkedő piciny kabinjaival.
A Mürz völgyében Stájerország belsejébe utaztunk tovább Kapfenberg váráig. Itt egy kis középkori hangulatot szívhattunk magunkba, melyet a berendezés látványa is erősített. A közeli vendéglőnél, ahol éppen lakodalom volt, takaros menyecske állta el a busz útját és a fel is kéredzkedett, hogy egy kis euró aprót gyűjthessen kosárkájába az ifjú párnak.
Ahol a Mürz eléri a Murát Bruck an der Mur városa található. Itt a délutáni hőségben a városnézés során üdítő élmény volt a szép házakkal szegélyezett főtéren rendezett hamisítatlan stájer folklór program. A szomjasabbak hamarosan a sörsátorban „találták magukat”, míg, akiket a zene csalogatott, azok a színpad mellett táncra is perdülhettek.
A várost elhagyva az évezredes útvonalon, a „stájer vas útján” gördültünk tovább Leobenen át egy valódi történelmi bányász-kohász városkáig, Vordernbergig. A völgyben hosszan elnyúló település jellegzetes épületeivel séta közben ismerkedtünk. A sokféle bányászház mellett a főtéren egy régi mozdonyt is kiállítottak. A kohászat emlékét leginkább egy helyreállított régi vashámor prezentálta.
Innen már látszott az a hágó, ahol 1200 méteres magasságban a szálláshelyünk volt, és amelyet 2000 méteres hegyek koszorúztak.
Estére megérkezve a csupán néhány üdülőházból álló Präbichlben hamarosan berendezkedtünk a turistaházban és a szomszédos apartman házban. A vacsora mellett már a másnapi programot ismertette a túravezető.
A vasárnapi program szlogenje a „magashegyek világa” volt: a Polster hegyre felvezető libegőt kihasználva hamar feljutottunk 1800 méteres magasságba. Alpesi gyepen, csodálatos kilátással kísérve meredek ösvényen kanyarogtunk felfelé az 1911 méteren található csúcsig. A körpanorámát sokáig csodáltuk, miközben a túravezető bemutatta merre mit láthatunk: szemben a legnagyobb csúcs, a Reichenstein és mellette a piramis alakúra „elbányászott” vöröslő hegycsúcs, az Erzberg, alatta a völgyben Eisenerz városa, hátunk mögött a Hochschwab vonulata.
Utunkat a keleti irányban húzódó lejtős gerincen folytatva lent a hágóban kettéváltunk: a kistúrások a hegyoldalban visszakanyarodva érték el a turistaházat, míg a nagytúrás csapat a Fauenmauer-höhle felé túrázott tovább. A kanyargós, de felszerelés nélkül is látogatható barlang gyakorlatilag a hegy belsejét fúrja át, fő járata több mint 800 méter hosszúságú. Hasznosak voltak a magunkkal hozott fejlámpák és a meleg ruhánkat is magunkra kellett vennünk. A több mint fél órás barlangtúra végén a hegy másik oldalán bukkantunk ki, ahol a függőleges sziklafalba épített vaslétrák segítségével értünk le a sziklafal alá.
Szép fenyvesen, majd alpesi réteken keresztül ereszkedtünk tovább az országúti parkolóig. Innen a busz továbbvitt bennünket a csodálatosan szép Leopoldsteiner-tó partjáig, ahol újra találkozhattunk a kistúrásokkal. Ők már addigra megkerülték a másfél km hosszú tavat és sokan a lábukat áztatták a jéghideg vízben.
Néhányan a csónakázást is kipróbálták. Mindenki gyönyörködhetett a tavat körülvevő meredek hegyoldalak és sziklafalak impozáns látványában.
Az ízletes (magyaros) vacsora után – mint minden este – levetítettük az aznapi túrák képeit, miközben a pannonhalmi borvidék borait ízlelhették a fáradt túrázók.
Mindenki elmondhatta: még csak két nap telt el, de mennyi mindent láttunk már!
A hétfő jelmondata a „vizek nyomában a Salza mentén” lett: irány tehát a Salza folyó völgye!
A vizes szlogen annyira bejött, hogy már útközben elkezdett esni az eső…
A Salza a vadvízi evezősök igazi paradicsoma. Számos kanyarulat és kisebb vízesés során békésen csordogáló és zuhatagosabb szakaszok váltják egymást.
A folyón átívelő (és belengő!) kötélhídon át közelítettük meg a Wasserloch-klamm szurdokot. Az öt nagyobb és számos kisebb vízesést a kiépített fahidak segítségével jártuk be. Közben az eső is elállt és a továbbiakban semmi sem zavarta (a nagy melegen kívül) a túráinkat. A szurdokvölgy tetejéről letekintve gyönyörködtünk a 300 méter mélységű, sziklafalakkal szegélyezett kanyon látványában.
A délután folyamán, több helyen lesétáltunk a Salza partjára és megfigyelhettük a kis kajakokkal és nagyobb gumicsónakokkal lefelé haladókat. Előző nap közülünk is öten kipróbálták a „raftingolást”.
Fáradhatatlan sporttársaink aztán még a Nothklamm szurdokvölgyében is végig gyalogolhattak – élvezve annak szépségeit.
A kedd jelmondata a „vizek nyomában az Enns mentén” volt.
A Salza és az Enns Hieflau városánál találkozik. Nyugatabbra, az Enns felső folyása mentén egy tározó tavat is kialakítottak. A mesebeli „Óperenciás-tengeren is túl, töltöttük a nap hátralevő részét. A nagytúrások, ha nem is az „üveghegyet” mászták meg, de igazi magashegyi túrában volt részük a Hochtor hegytömbje alatt. Volt itt hatalmas vízmosás, sziklás ösvény, menedékház és láncos-drótköteles szakaszok és szilák mindenütt. Közben a kistúrások a fahidakkal tarkított Sagenweg túraúton, a hűsítő patak folyását követve mentek át Johnsbachba. A késő délutáni kánikulában az Enns mentén sétáltunk és áztattuk megfáradt lábainkat.
Ezen a napon a Miskolciak a turistaház feletti másik csúcsot, a 2165 méter magas Eisenerzer Reichensteint hódították meg.
A búcsúesten a szokásos vetítést követően – pezsgős pohárral a kézben – együtt búcsúztunk el szállásadóinktól, akik az egyes túráinkon segítették csapatunkat. A kitartóbbak a bakancsos bálon folytathatták a vidám hangulatú estét.
Szerda reggel mindannyian úgy hagytuk el a szállást: bár csak maradhattunk volna még!
A nagy meleg miatt Eisenerz városával ekkor ismerkedtünk meg. A bánya fogadó épületéhez éppen érkezésünk után gördült be nagy robajjal Európa egyik legnagyobb dömpere. A létrával megközelíthető rakterében kialakított üléseken egyszerre ötven ember is elfér. Így járják be a kiránduló csoportok a külszíni fejtéseket. A városközpontba a várfallal körülvett hegyi templom érintésével érkeztünk meg. A tereken és kis utcákban számos díszes homlokzatú szép épületet láthattunk.
Ezután Mariazell felé vettük az irányt. Ebben a magyarok által is sokszor látogatott búcsújáró helyen természetesen a bazilika jelentette a legfőbb látványosságot. A véletlen úgy hozta, hogy az osztrákok éppen ez időben búcsúztatták el a templomban Habsburg Ottót, mielőtt Pannonhalmára – végső nyughelyére – vitték. Az ünnepélyességet a számos méltóságon kívül nagyban emelték az ország minden részéről érkező, különböző uniformisokba és népviseletbe öltözött csoportok. Nagy élmény volt ez számunkra hazafelé utunk során.
Összességében elmondható, hogy rengeteg élményben és túralehetőségben lehetett része azoknak, akik rész vettek az ötnapos Eisenerz túrán. A résztvevők egy utólag elkészített műsoros DVD-ét is kaptak, hogy újra felidézhessék az együtt töltött tartalmas napokat, a szép hegyeket, erdőket, tavakat, szurdokvölgyeket és városokat.
A csapat tagjai – összesen 38 fő – több egyesületből (Győri VTE), Miskolci VSC, VEMK TBK Debrecen, Szombathelyi Haladás VTSE, Lokomotív TE, Vezérigazgatóság SE) jöttek ugyan, de nagyon hamar összebarátkoztak és a végén szomorúan búcsúztak egymástól. Sajnálatos, hogy az előzetes érdeklődések ellenére több egyesületből aztán mégsem jelentkeztek a túrára. A lehetőség adott, hogy 2012-ben csatlakozzanak a jövőre esedékes Eisenerz-túrákhoz.
Ezúton köszönöm meg a túravezetésben nyújtott segítséget Scheidlberger Lászlónak (GYVTE) és a turistaház személyzetének: Ervinnek, Satyának és Mambónak.
Csuka István túravezető
Győri Vasutas természetjáró Egyesület
Forrás Emléktalálkozó
2011. augusztus 11-14. Kemence
A találkozót ismét egy régen bevált helyen, a Kőrózsa Panzióban tartottuk.
Csütörtökön, sajnos, a nagynehezen elintézett Szob – Kemence autóbusz járaterősítés nem hozta ki a résztvevőket a panzióig, ezért a helyszínen lévő 2 gépkocsival a csomagokat kiszállítottuk és a csapatok megtették az első túrát a szállásig. Délután rövid séták közben ismerkedtek a környékkel, majd még vacsora előtt megnyitottuk a találkozót és elkezdtük a játékos vetélkedőt, amelyet a finom vacsora után folytattunk.
Pénteken reggeli és az ebédcsomagok kiosztása után a hosszú túrára jelentkezők nekiiramodtak a hegynek, a rövid túrások kicsit később indultak és a túra elején megtekintették Kemence nevezettességeit – volt Vármegyeház épülete, Templom, Helytörténeti gyűjtemény. A sikeres túrák után folytatódott a játékos vetélkedő. Vacsora után nagyon jól le tudtuk bonyolítani a szellemi vetélkedőt az étterem fölötti teraszon, amit néhány éve szép, fából ácsolt tetővel borítottak.
Szombaton, reggeli után a hosszú túrások ismét azonnal indultak, a rövid túrások kicsit később Perőcsényt célba véve. Az első kisvonat indulásához is szép számmal indultunk. A megerősített kisvonattal, rajtunk kívül még egy autóbusznyi csoport is csatlakozott, az így elég nehézzé vált szerelvényt komoly teljesítmény volt a mozdonynak felhúzni a Vilati Üdülőig. Visszafelé néhányan vonattal utaztak, vagy sétáltak a Panzióig. Többen megmászták a sípályát, volt, aki megmártózott a közeli strand nem túl meleg vizében. Vacsora után értékeltük a játékos és szellemi vetélkedőket, majd a díjak átadása és a találkozó zárása után zene, tánc volt a program éjfélig – mindenki nagyon jól érezte magát.
Az időjárás végig kegyes volt hozzánk.
Vasárnap néhányan már az első busszal elutaztak, csomagjaikat autóval vittük az autóbuszhoz. A járaterősítés szerencsére 10 óra előtt megérkezett a Panzióhoz, így külön csomagszállításra nem volt szükség, mindenki kényelmesen, megállás nélkül utazott Szobig.
A szállás átadása és rendezése után kedves vendéglátóinktól elköszönve, mi is elindultunk. Diósjenő felé, a hegyen át, jól felújított úton tudtunk menni. Megtekintettük a Campinget, ahová jövőre tervezzük a találkozót.
A körlevélben csak egy szálláskategóriát hirdettünk meg, de menet közben a lehetséges 75 főnél többen jelentkeztek, így még a szerényebb, padlástéri szállást is igénybe vettük. 11 tagszervezetből, összesen 98 fő vett részt a találkozón.
A szállást jónak értékelték, az étkezéseket és ebédcsomagot szintén. A büfé reggeltől estig rendelkezésünkre állt, a személyzet nagyon kedves volt. A programok között mindenki megtalálta a kedvére valót. Ismét remek találkozót sikerült rendezni – talán mindenki egyetért velünk.
Reményi Pál programvezető
Őszi csillagtúra 2011. szeptember 15 – 18. Tivadar
A 2011 – évi Őszi csillagtúra helyszíne mindenki számára egy nem könnyen megközelíthető helyen lett meghatározva. Sok túratársnak több átszállást jelentett az oda és visszaút. Köszönjük, hogy eljöttetek! A rendezők bíznak abban, hogy sokan úgy érzik, megérte a fáradozást.
A csütörtöki vonatos érkezés Fehérgyarmat vasútállomásra történt. Itt egy személygépkocsi utánfutójára pakolt csomagok nélkül, sétálva lehetett ismerkedni a várossal és autóbuszra szállni a 8 km – re található Tivadarba.
A szállásunk központja a „Ház az élő vízhez – Ifjúsági Üdülőközpont” volt, de a létszámunk miatt igénybe vettük a falusi turizmus keretében működő vendégházakat is. Voltak olyan túratársak, akik házszentelésen vettek részt, mert az új építésű házakban ők voltak az első vendégek.
Az étkezések a központi helyen, két ebédlőben történt. Egyszerre mindenki le tudott ülni a szépen megterített fehér abroszos asztalok mellé reggel és este.
A beígért tájjellegű ételek: kötött tésztaleves, beregi fokhagymás tarja törtburgonyával; rántotta mangalicás szalonnakaréjjal; csülkös káposztás bableves, fánk és szilvalekvár; vaj, szalámi, kapros – túrós kemencében sült lángos; rántott hús rizsköret.
A megyében sok helyen a szabolcsi töltött káposzta a vasárnap reggeli, amely tejföllel, puha kenyérrel, boros teával laktató – főleg, ha útra kel a turista. A búcsúreggeli 6 db töltött káposzta volt. A Beregben is úgy készül a töltött káposzta, mint Szabolcsban.
A péntek és szombati túranapokon lehetett evezni, kerékpározni, gyalogolni nagy és kis túrákon, nevezetességeket felkeresni autóbuszos túrán, vagy egyéni szervezésben túrázni,.
A túrákon résztvevők létszáma összesen 109 fő 16 egyesületből.
- Kerékpártúra pénteken volt 7 fővel a Tivadar – Tarpa Hetefejércse – Csaroda – Tákos – Csaroda – Gelénes – Vámosatya – Gelénes – Beregdaróc – Márokpapi – Tarpai Nagy- hegy – Tarpa – Tivadar útvonalon 65 km távot tettek meg.
- Kis túra Tivadar – Nagyar – Tivadar útvonalon volt (Petőfi-fa, Luby kastély, múzeum, Öreg – Túr)
- A nagy túrások autóbusszal elmentek Tákosig és onnan a Tarpai – hegy érintésével Tivadarba érkeztek. Megtekintették a tákosi „Mezítlábas Notre Dame” -ot, a csarodai templomot, kellemes volt felmászni a tarpai Nagy – hegyre, bár csak 154 m magas. A megtett táv 23 km.
- A vízitúrások nagy létszáma miatt mindkét túranapon volt evezés. A Túr alacsony vízállása miatt a Tiszán eveztek a bátor fiúk – lányok. Szatmárcsekéig autóbusszal mentek és leeveztek Tivadarig. Kellemes volt a víz és a homok hőmérséklete.
A második napi vízben megbúvó faág okozta meglepetés után a szervezők örültek, hogy a Tiszán volt a vízitúra! Az Öreg Túr nagyon romantikus, de tele van meglepetéssel, mert vagy felülről vagy alulról lóg be egy ág, amit ki kell kerülni – azaz vadregényes a táj.
Az autóbuszos túra útvonala mindkét napon ugyanaz volt. Kilencven két résztvevővel. Szatmárcsekén a Múzeum előtti Kölcsey szobornál álltunk meg. Kölcsey életét, munkásságát tavaly az álmosdi múzeumban megismertük. A szépen rendezett kopjafás temetőben Kölcsey Ferenc síremléke előtt elénekeltük a Himnuszt. A következő megállóhely a néhány kilométerre lévő Nagy – bukó gát, ahol a Túr belefolyik a Tiszába. Ez a környék kedvelt nyári fürdőhelye. Tiszacsécsén, a nyáron újra rendbe hozott Móricz – házat, templomot, Milotán a templomot és a híres M 10 – es dió emlékoszlopát néztük meg. Sonkádon az 1998 – ban Európa Nostra – díjjal kitüntetett templomban voltunk. Kölcsén a pénteki kirándulók szilvalekvárfőzésben vehettek részt a templom látogatása előtt és után. Templomos túránkat Kisszekeresen és a szigetre épült Nagyszekeresen folytattuk. Utolsó településünk Penyige. Előbb a Lekváriumban a „Nemtudom” szilvából készült lekvár készítésével ismerkedtünk, majd az elkészült lekvárt kóstolgattuk. A megye e vidékén elég sok som található, így kóstoltunk somlekvárt is.
Az út másik oldalán a régi iskola ad otthont a helytörténeti gyűjteménynek. A gyűjtemény elindítója, gondozója, tárlatvezetője Kormány Margit tanító néni, aki nyugdíjasként is szívén viseli nemcsak az elődök munkáinak megbecsülését, de a volt tanítványainak (azaz négy falu – mert összevont alsós gyerekeket tanított) sorsát is. Rögtönzött irodalom, történelem, énekórán vettünk részt, ami igazán csak mesélés volt.
Sajnos korán sötétedett. A csütörtök esti beregsurányi Nyugdíjas Klub színvonalas – humoros táncbemutatóját lámpafénynél tudtuk csak élvezni. Péntek esti vetélkedőn a totókérdések után rajzolniuk kellet a csapatoknak. A téma a Természetjárás, Természet, Bereg volt. A rajzok sorszámot kaptak és másnap este mindenkinek szavazni kellet egy számára tetsző rajzra. Az első csapat jutalma egy üveg bor, a 7. csapat tagjai egy- egy Balaton szeletet, a többi csapat tagjai Ukrán bon -bont kaptak. Szombat este vetítés és a kitűző sorszámok tombolasorsolása volt.
Lehetőség volt Nordic walking-ozásra – azaz északi sétálásra. A SzSzB megyei Rendőrkapitányság fura kerékpárjának és kétféle szemüvegének kipróbálására.
Vasárnap a külön-busz Fehérgyarmatra vitte a vonattal utazókat.
Kerékpáros túra 2011.09.15 (Péntek)
A hétfős csapat a szimpatikus kerékpárok kiválasztása után elindult Tarpa irányába. A faluba érve először a száraz malomnál álltunk meg, ahol egy tivadari lakosú nyugdíjas fogatta a társaságot. Megszemléltük a hatalmas szerkezetet, aminek a hajtott főtengelye több mint egy tonna súlyú. Meg tudtuk hogy a „0”-ás liszt akkor készül amikor az álló és a forgó malomkő közötti távolság nullára van állítva. Tovább haladva a főtéren szép parkban van a háborús emlékmű és Bajcsy-Zsilinszki Endre szobra, aki az 1931-es választáskor országgyűlési képviselő a Tarpai választókerületben és a háború után,1945.május 27-én ünnepélyesen eltemették Tarpa nagyközségben. Ezt követően megnéztük a helytörténeti múzeumot és a főtéren lévő Kossuth, Rákóczi lovas és Esze Tamás szobrát.
A falut elhagyva megálltunk egy almáskertnél, ahol éppen szedték az almát. Tovább haladva Hetefejércse településen keresztül kiértünk a forgalmas 41-es útra amin Először Tákosra majd Csarodára mentünk.
Tákoson a Templomban meghallgattuk Erzsi nénit, akit a túratársak egy hungarikumnak tartottak, majd a templom előtt az egykori „Röpülj Páva népdalvetélkedő” egyik győztesétől (Simon Józsefné, Lukovics Irén) vásároltak Beregi-keresztszemes hímzésű könyvjelzőket. Csarodán Piri néni szintén ámulatba ejtette a hallgatóságot.
Csaroda után Gelénesen keresztül elmentünk Vámosatyára, ahol a templomot kívülről néztük meg. A finánc múzeumot sajnos időhiány miatt, már csak az udvaron kiállított tárgyakat néztük meg, és az udvaron álló Milotai diófa lehullott termését kóstolgattuk. A Büdy-vár rom meglátogatásáról lemondtunk mivel sáros fölúton kellet volna karikázni.
Tovább haladva Beregdaróc előtt letértünk az útról és elmentünk a mozgóláp széléig. Beregdaróc előtt távolról megnéztük a Magyarországra érkező földgázvezeték első kompresszor állomását.
Márokpapin ismét csak kívülről jártuk körbe a XIV. században épült templomot, majd nagy lendületet véve felmentünk a Tarpai-hegyre. Igaz a lendület nem mindenkinek volt elég hogy feljusson a hegy tetejére, Ők tolták a kerékpárt. A kilátás pazar volt, Beregszászon kívül az összes kárpátaljai falvakat lehetett látni. A hegyről legurulva az energiánk elegendő volt arra, hogy vacsora előtt beérkezzünk Tivadarba, és a sarkon lévő kocsma barna sörét megkóstoljuk. A közel 70 Km-es túra jó időben és jó hangulatban telt el.
Molnár István
Huszonhetedszer a LOKOMOTÍV 424-es teljesítménytúrán
A Lokomotív Turista Egyesület és a Vasutas Természetjárók Szövetsége (VTSZ) 2011. október 1-én immár huszonhetedszer rendezte meg a Börzsöny hegységben a LOKOMOTÍV 424-es teljesítménytúrát. Az idei év hosszú vénasszonyok nyarát hozott, és az kitartott október elejéig. A hónap első szombatján – minden évben ekkor kerül sor a túrára – remek idő és ideális feltételek várta a turistákat. Ennek megfelelően sokan döntöttek úgy, hogy szabadidejüket erdei környezetben töltik, és nagy örömünkre indulási pontként sokan, nagyon sokan választották Szokolya vasútállomást.
Az idei év nem hozott újdonságot a rendezésben, megmaradtunk a 2010-ben bevezetett és sikeresen vizsgázott három résztávnál. Az útvonalat sem kívántunk változtatni, hiszen a Lokó-pihenő, a Csóványos, Királyrét vonzó célpont a turistáknak, melyeket évente akár többször is szívesen felkereshetünk. A szokolyai rajtból a résztvevők a Les-völgyet követve mentek magyarkúti Irma forrásnál lévő 1. ellenőrző pontig. Ezután tértek rá az Országos Kéktúra útvonalára és azon közelítették meg a Lokomotív TE alapításának 60. évfordulójára a Nagy-Kő-hegyen felavatott Lokó pihenőt. Innen a nógrádi Csurgó-forrás következett, majd a 24 km-es táv Királyrét feletti Vár-hegy alját érintve tért vissza Szokolyára, míg a 42 km-es indulóknak még a Csóványos és Kisinóc következett.
A túra legrövidebb távját, a most második ízben megrendezett 14 km-es távra összesen 105 fő nevezett, ami közel harminc százalékos növekedést jelent a 2010. évi 75 főhöz képest. A résztvevők között 3 VTSZ tagot üdvözölhettünk. Ismét bizonyságot nyert, hogy nagy igény van rövidebb távú teljesítmény túrákra, így a 14 km-es Lokó 424-re is. A résztvevők között feltétlenül kiemelendő a Jászberényből érkezett 57 fős csoport, gyerekek, szülők és tanárok vidám csapata Rékasi Krisztina tanárnő vezetésével. A 105 indulóból 104-en értek be szintidőn, 4 óra 24 percen belül a célba és mindössze egy résztvevő adta fel a túrát.
A 24 km-es és 500 m szintemelkedésű „klasszikus” Lokomotív 424-es túrát idén 87 fő választotta (2010-ben 48 fő), közülük a 4 óra 24 perces szintidőt belül 48 fő (mindössze 55,17%) érkezett meg a célba. 39 fő időn túl teljesítette vagy feladta a túrát. A résztvevők között 17 VTSZ tagot regisztráltuk.
A leghosszabb, a 42,9 km hosszú és 1330 m szintemelkedésű távon 96 fő indult, és közülük 6 fő volt VTSZ tag. A körpályát 10 órás szintidőn belül 90 fő teljesítette. A résztvevők közül a hegyi maratonra 12 fő nevezett, azaz futva teljesítették a 42 km-es távot. Így a terep maratónként meghirdetett versenyen értékelhető eredmények születtek, a három leggyorsabban teljesítő érem díjazásban részesült. A hegyi maraton leggyorsabb teljesítői – holtversenyben – Zenyik Róbert és Pépp Csaba lettek, ők 4 óra 35 perc alatt teljesítették a távot. Farkasdy Edina lett a harmadik, 4 óra 38 perces idővel.
A három táv adatai összesítve: az idei Lokomotív 424-es túrákra 288 fő nevezett, ami hatalmas előrelépés az eddigi csúcsnevezéshez képest. Eddig a 2006. évi 219 fős rekord volt a csúcs, ezt bizony most 31,5%-kal meghaladtuk. Nemcsak átléptük a számunkra bűvös 250 főt, de megközelítettük a még bűvösebb 300-at. Rendezői szempontból nézve is jól sikerült túrán vagyunk túl. Úgy érzem, hogy sikerült – a hajnali óráktól késő délutánig – jó hangulatot teremteni és színvonalasan kiszolgálni a résztvevőket. Remélem, hogy a résztvevők is hasonlóképpen értékelik a túrát és a rendezést, és sokan 2012-ben is eljönnek az általunk rendezett Horváth József Emléktúrára vagy az őszi Lokomotív 424-es túrára.
Ispánovity Márton főrendező
BESZÁMOLÓK SZÖVETSÉGI PROGRAMJAIRÓL
VTSZ Őszi Csillagtúra – Tivadar
Az idei őszi találkozón szép számmal vettek részt Egyesületünk, a ZÖLDSPORT Egyesület (www.zoldsport.eu) tagjai, a 109 főből 16-an. A programok kínálata igen változatos, sokszínű volt! A szervezők dicséretesen, a különböző érdeklődésnek megfelelően, rugalmasan alakították a túra kínálatot.
Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket, mert a kora-őszi kánikulában nem csak gyalogolni, de a vízitúrázóknak még fürdeniük-napozniuk is lehetett! És még a szúnyogok felhozatala is elenyésző, nem jellemző mennyiségűre redukálódott.
Jó volt, hogy a nyakba akasztható fóliázott kartonlapon a keresztszemes beregi hímzéses sorminták által közrefogva a nevünket is láthatóvá tették rendezőink. Így a csak látásból ismerősök most már név szerintiek is lehettek.
Csütörtök délután a korábban érkezett túratársak a töltésparton megközelítve felkeresték a Petőfi-fát Nagyarban, valamint a felújítás alatt lévő Luby kastélyt kívülről csodálták. Este folklór táncesten vettünk részt, a helyi tánccsoport sokszínű bemutatóját élveztük, nagy tapssal jutalmazva azt.
A kölcsönzött biciklikkel lebonyolított kerékpáros túra a Tivadar – Tarpa (fazsindelyes tetőborítású, igásállat működtetésű, ipartörténeti ritkaságú szárazmalom, tájház) – Beregsurány – Beregdaróc – Gelénes (Gémes tanösvény) – Vámosatya (Büdy-várrom) – Csaroda (talpas fatemplom és harangláb) – Gulács – Tivadar útvonalon 73 km megtételével volt teljesíthető.
A gyalogtúra a Tivadar – Tarpa – tarpai Szőlő-hegyi tanösvény (154 m) – Tivadar útvonalon kb. 25 km távon volt megtartva.
A séta – gyalogtúra Tivadar – Nagyar – Tivadar útvonalon volt. Kisar és Nagyar között található a Petőfi által megénekelt „Ott, hol a kis Túr siet beléje,” – ez az öreg Túr találkozása a Tiszával. Ezt Nagyarban egy ház falára rajzolt tájékoztató táblán „néztük meg”, mert nem akartunk a vadregényes tájon bóklászni. Helyette minden itt található nevezetességet megnéztünk.
A vízitúra a Túr alacsony vízállása miatt – a nagy érdeklődésre való tekintettel két napon is – az erre már lassú folyású, kanyargó Tiszán Szatmárcseke és Tivadar között zajlott sok-sok fürdéssel vegyítve (sajna így kimaradt a Túristvándi vízimalom).
Izgalmas volt, hogy az egyik kenu, benne a négyfős családdal egy víz alatti fán fennakadt és saját erejéből nem tudott lekászálódni róla. Mentő hajóba való átültetésekkel és súlypont áthelyezésekkel sikerült kissé tehermentesíteni a hajó azon részét, mely éppen feltámaszkodott. Így már két hajó legénysége le tudta húzni-rángatni a kenut a megrettent legénységével egyetemben. Persze egy idegnyugtató kikötés ez után az affér után kijárt a pihenő a selymes, tengerpartot idéző homokfövenyen. A tivadari hídnál történő kikötés után a vállalkozóbb szellemű és magukban elegendő erőt érző hajók még leereszkedtek a néhány száz méterre fekvő sziget csúcsáig, ahonnan már ár ellenében eveztek vissza a strandra. Itt a meleg homokkal eltemették az erre önként jelentkező hölgyet, Angit!
Mindezekkel párhuzamosan buszos túrák is segítették a közeli látnivalók felkeresését mindkét napon a Tivadar – Szatmárcseke (csónak alakú fejfás temető, a Himnusz költője -Kölcsey Ferenc síremléke, ahol mindannyian meghatódva énekeltük el a Himnuszt) – Tiszakóród (a Túr nagybukó gátja – itt folyik bele a Tiszába az élő Túr) – Tiszacsécse (Móricz Zsigmond emlékház, református templom fa harangtoronnyal) – Milota (a világhírű M10-es dió hazája. Ez az a dió, ahol a gyümölcstartalom 51-53% a héjjal szemben) – Sonkád (Európa Nostra díjas református templom) – Kisszekeres (fa harangláb, templom) – Nagyszekeres (négy fiatornyú fa harangláb a Gőgő és a Szenke patakok által közrefogott félszigeten) – Penyige (Lekvárium: a „Nemtudom” szilvát és a vidék lekvárkészítését ismerhettük meg. A helytörténeti kiállítás megtekintése után Kormány Margit nyugdíjas tanító néni előadását, mint kisdiákok hallgattuk, mert volt itt irodalom, környezetismeret, énekóra -, de szinte mindenki elhallgatta volna még, ha az óramutató nem siet annyira.) – Fehérgyarmat – Kisar („Vándor” nevű bika szobra) – Tivadar útvonalon.
Pénteken és vasárnap hazafelé geoláda keresőink is buzgólkodtak, a következő helyeken jártak: Fehérgyarmat (séta a parkban), Szamosújlak (református fazsindelyes templom), Komlódtótfalu (Becsky-kúria), Szatmárnémeti (városnézés), Nagykároly (lovagvár), Tunyogmatolcs (falu végi kurta kocsma emlékhelye), Beregsurány (Bay- és Uray-kastélyok), Baktalórántháza (Dégenfeld-kastély), Levelek (katolikus és református templom, Molnár-kastély, tó), Nyíregyháza (Tuzson János Botanikus Kert, Vadaspark), Tiszalök (arborétum) és Tiszadob (Andrássy kastély).
Péntek este játékos vetélkedő került lebonyolításra, melynek során főleg a környékkel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszokat adni, majd pedig a találkozón résztvevők szavazása alapján eldőlő rajzversenyt szerveztek szíves házigazdáink. Utóbbinak három szempontnak kellett megfelelniük: természet, természetjárás és a Bereg.
Egyebek: bolond bicikli, mely jobbra kormányozva balra kanyarodik, „részeg” szemüvegek, melyeket felvéve olybá tűnik, mintha valaki berúgott volna, nordic walking oktatás és gyakorlás, szilvalekvár és méz, valamint horgolt angyalka, karácsonyfadísz vásár.
Szombaton este táborzárásként a túrák során készült képeket, illetve zenével aláfestett dia-összeállítást nézhettük meg, valamint jó hangú túratársnőnktől éneket is hallhattunk! És majdnem mindenki nyert az izgalmas sorsolású tombolán.
Dicsérendő a tábornak helyt adó szállásunk (több helyen voltunk elszállásolva, de nem túl messzire egymástól – a csapat nagyja a Ház az Élő Vízhez Református Ifjúsági Üdülőközpontban volt) magas színvonala és a helyi sajátosságoknak megfelelő reggelik és vacsorák is (kötött tésztás leves, 6 db töltött káposzta vasárnap reggelire (darás, tarhonyás, rizses), kapros-túrós lepény, szatmári-szilvalekváros fánk, káposztás bableves)! Utóbbiak mennyiségére, minőségére sem lehetett panaszunk! Összességében megállapítható, hogy az ország különböző, innen távoli tájairól érkezők (Sopron, Győr, Budapest, Gyöngyös, Miskolc, Mezőberény, Szentes, Debrecen) is jól érezték magukat, mert hegyek hiányában is jó volt a helyszín, a szállások, látnivalókban bővelkedett a táj, a Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztálya szervezésében, a Molnár család irányításával minden program jól sikerült! A krónikás felvételei a http://tivadar.zergi.fotoalbum.hu/-n megtekinthetők!
Köszönjük!!!
Borsos Gábor
Impressziók
Kötött tészta .
Az ellátás remek. Tájjellegű ételek. Például kötött tésztás leves. Nézegetem az apró helyes kis tészta batyukat. Belemerítem a kanalam a finom meleg húslevesbe. Nagyon finom. régi emlékek bukkannak elő. A nagymamám is sokszor készített ilyen levestésztát. Csak ő jóval nagyobb batyukat csinált. Ott sertepertéltem körülötte. Tanítgatott. (Nem rajta múlt, hogy nem lettem konyhatündér) Kinyújtotta tésztát, megkente hagymás zsírral aztán feltekerte. Kellő vastagságnál csíkokra vágta és jöhetett a lényeg, Görcsre kötötte a csíkot. És itt szállhattam be én is. Segíthettem. Igazi jóságos nagymama volt. Türelmesen tanítgatott. És most itt ez a finom leves. Visszavarázsolt gyerekkorba.
Töltött káposzta.
Szombat estve jő a hír (Vargáné Icánk szállította), mely szerint vasárnap reggelire (!) töltött káposzta lesz. Bevallom erősen kételkedtem a közlés hírértének valódiságában. Ki tud reggel töltött káposztát enni? És lőn reggel …és mit kaptunk reggelire? A tányérokon hat darab töltike ékeskedik. Jó sok paradicsommal (tájjelleg) Bezony ám …. és házi tejföl tetszés szerint. Tüzetesebben megvizsgálva a töltikéket kiderül, hogy nem egyformák. Végül is segítséget kapunk a megfejtéshez. Kettő kukoricás, kettő rizses, kettő pedig tarhonyás(!). Egy biztos mind a három fajta igen finom. Mindenesetre bebizonyosodik, hogy reggel is lehet töltött káposztát enni. Ahogy az igen kedves szakácsnő mondta volt: Egészségünkre!
Erzsike Néni
A tákosi református templomot nem lehet kihagyni. Nemcsak azért mert nagyon szép és világhíres, de az arra járók szerint „Marika néni” miatt sem. Nos, az Ő nevét így kell írni, ő ott az idegenvezető és szenzációs. Vonzerő. Más elfoglaltságaink miatt a vasárnapi „pótnapon” kerítünk rá sort. A bűbájos templom tornácán egy néni üldögél, odaköszön, türelmesen kivárja, hogy kívülről szemlélődjünk és elinduljunk befelé. Marika Néni teszik lenni? Kérdezzük jól értesülten. Erzsike Néni, de azért jöjjenek be! Odabent aztán kezdődik az ámuldozás, ezen apró kis „mezítlábas” templom csodán. Beülünk a kinek-kinek „rendelt” padsorba (férfiak és nők szigorúan külön-külön). Erzsike Néni is lehelyezkedik a mózes padon (ide a pap családtagjai szoktak ülni), és mesélni kezd. Fantasztikusan keveredik nála a jó értelembe vett szakszerűség, az ízes falusi beszéddel. Egyszer csak azt veszem észre, hogy tátott szájjal hallgatom. Sok mindent megtudok. Mi az a paticsfal, hogyan tájolták a templomokat, hogy mindig világos legyen odabent, ki faragta, hogyan faragta, és hol faragott még. Na meg azt, hogy ez a templom nem múzeum. Ez egy rendes működő templom. Tákosra valóban érdemes volt eljönni, Erzsike Néni miatt is.
Csaroda
Különleges templom. A mosolygó szentjeiről híres. A köztudatban a szentek általában komoly, méltóságteljes emberek. Az itteni freskókon a szenteknek, fülig ér a szájuk. Igazából nem lehet tudni, hogy miért. Talán mert a festő jó kedélyű ember volt. Ki tudja? A kertben a késői utódok alkotnak éppen. Mint megtudom egy debreceni baráti társaság, akik festeni is szoktak. Nem vallják magukat művésznek, csak szeretnek alkotni, és a templom a szemben lévő házakkal méltó a megörökítésre. Miközben az egyik hölggyel beszélgetek, odajön egy másik és figyelmesen szemlélni kezdi beszélgetőtársam rajzát. És most olyasmi következik, ami őszintén meglep. Tiszta szívből dicsérni kezdi a másikat, semmi kritikai elemzés. Nem mondja, hogy így kellett volna, meg úgy kellet volna. Különösen a színeket dicséri (megjegyzem valóban szépek). Tiszteli a másik elképzelését, ízlését, alkotását és ezt nagyon kedvesen el is mondja neki. Örömet akar szerezni a másiknak, csak úgy spontán. Ebből is tanultam valamit.
Hetefejércse
Írtam már róla egyszer (még az ősidőkben), az, most ahogy mentem a buszon, és bámulkózok kifelé, a célhoz közeledve feltűnt az irányjelző tábla „Hetefejércse”. Megérkezvén rögtön el is újságoltam, kedvenc szakosztályvezetőmnek: képzeld mit láttam? Hetefejércse!!! Ott tévedtünk el 1997-ben a Móric túrán. Írtam is róla. 2001-ben, amikor az árvíz volt. Aggódtam az ottani ismerősökért. Másnap este aztán a fent jelzett szakosztályvezetőm, aki a tarpai gyalogtúrát vezette, kissé restelkedve mondja nekem: kicsit elkavartunk Juli! Mit gondolsz merre? Kapásból leterítem a kérdést: Hetefejércse!!!!! A kör bezárult J))
Bartók Julianna
Szösszenet
A műalkotás alkalomra készült, a fantáziát kissé fékezte a témaválasztás kötöttsége (tivadari élményeim), de látszik, hogy az alkotók még ezen kötöttségeken belül is szárnyalni tudtak.
Sikerült a kollektív alkotás ellenére is egységeset létrehozni. Valószínűleg egy kéz fogta a ceruzát, a többiek pedig ihlető hozzászólásaikkal vettek részt a megvalósításban.
Az alkotók totálisan betöltötték a rendelkezésükre álló felületet. Nincs üres tér mindenhol történik valami. Még a rajzlap szélén is! Megfigyelhető továbbá a rendelkezésre álló eszközök (ceruza + zsírkréta) maximális kihasználása pl. a színek tekintetében. Aki fekete-fehérben látja a művet, nem részesül a színek tobzódásának gyönyörében. Minden sokszínű (kék, zöld, lila, sárga). Figyelemre méltó pl. a lila színű hal, vagy a lila színű turista. Gyönyörűek kontúrok is (nagyon nehéz zsírkrétával éles vonalat húzni!)
A téma ábrázolása is kiváló, egyaránt van természeti környezet (víz, erdő, hal stb) és épített környezet (templom) és nem utolsósorban turista. Méghozzá mindenféle változatban. Úgymint: gyalogos, vízi és kerékpáros. Kissé elgondolkodtató, hogy miért mennek különböző irányba. Valószínűleg arra visz az útjuk, de utalhat ez a turizmus szabadságára is. Vagyis hogy sokfelé lehet menni. Mindenhol van valami.
Végül ennyi dicséret után, felvetnék egy nem is olyan apró hiányosságot. A képen sehol nincs nyoma kulináris élvezeteknek Se egy káposztás paszuly, se egy lekvár főzés, se egy korty szilvapálinka, papírhéjú dió! Sehol egy kurta kocsma, amely ugyebár odarúg ki ahol a kis Túr siet beléje….Hát ilyen nincs. Feltételezhetően az alkotók annyira kiélték ezt a kérdést a valóságban, hogy azt már nem volt erejük papírra vetni.
Összegezve: Találó, és körülmények (a fentebb vázolt kifogás) ellenére is kiforrott alkotás született. Csak így tovább!
B. Juli (alkalmi műértő)
EGYESÜLETI, SZAKOSZTÁLYI ESEMÉNYEK
Északi Fény nyári tábora
Egyesületünk nyári táborát július 15-29. között Vas megyében a Szajki tavaknál rendeztük. Először fordult elő, hogy a táborunk Campingben volt. Bár a hely gyönyörű, az árak elfogadhatók voltak, ez a megoldás továbbra sem tetszik igazán.
14-én este, 6 fővel megérkeztünk a Campingbe. A teherautó lerakását gyorsan kellett végeznünk, mert nem csak borult az ég, villámlott, de az utolsó daraboknál már az eső is esett. A szabadban lévő darabokat gyorsan letakartuk ponyvával és behúzódtunk a házba. A táborépítés így 15-én, reggel kezdődött, szerencsére ragyogó időben. Először az étkező- és konyhasátrat állítottuk fel és rendeztük be, majd az egyéni lakósátrakat, szépen sorban.
Szombaton teljes lett az induló létszám, délutánra a finom csontleves mellé elkészült a sült tarja a ránk jellemző sült zsírban, amit ezután éjjel-nappal lehetett kenyérre kenni, hagymával megszórva és mellé finom teát kortyolgatni.
Beindultak a túrák is, többen kihasználták a lehetőséget: ismét mellettünk haladt el az Országos Kék Túra, tehát gyalog mentek Sárvár és Sümeg felé is. Meglátogattuk Csehimindszenten Mindszenty József szülőházát és az emlékgyűjteményt, a jeli arborétumot, mely csak hét végén volt látogatható. Túracélpont volt a vasvári és sárvári vár is.
Az első 5 napban csodálatos időnk volt, így a közvetlenül mellettünk fekvő strandot is naponta látogattuk, felfrissülést keresve a tó vizében. Szerdára virradóra esett az eső, hűvösebb lett, még csütörtökön is hol esett, hol fújt. Péntekre kiderült az idő, így a közelben, Zalabéren táborozó Törekvés természetjárók 22-en meglátogattak minket. Az idősebbeknek régi, a fiataloknak új ízt jelentő zsíros kenyérrel és teával (meg némi komolyabb innivalóval) fogadtuk őket. A kisgyerekek alig akarták otthagyni a Camping játszóterét, a csapat másik része az üdülőtelepen sétált. Ebédre finom székelykáposztával vendégeltük meg régi túratársainkat, közülük 14-en gyalog mentek vissza táborhelyükre, a fáradt kicsiket autóval vitték haza, pihenni.
Sajnos, időjárásunk továbbra is változó volt, hol esett, hol fújt, hol hideg volt, hol még hidegebb. A közelben, néhány 100 méterre, július elején nyílt kalandpark kipróbálására adott lehetőséget a hűvös idő, s mivel ott is kevés vendég volt, a vállalkozó kedvűek többször is végigmehettek a nekik engedélyezett pályákon. A sétáló vendégeknek nem kellett fizetni, így jómagam is tanúja voltam, amint több érdeklődő, csapatunk aktivitását látva, maga is kipróbálta, vagy elhatározta, hogy barátaival visszatérve kipróbálja ügyességét.
Második szerdára ismét csodálatos idő lett, de csütörtökön zuhogott az eső, ez nagyban akadályozta a táborbontás megkezdését. A felszerelésünkhöz tartozó jó étkező és közösségi sátrunk biztosította a teret az esti közös programokhoz, a rossz idő átvészeléséhez, társasjátékokhoz, kártyázáshoz.
A rossz idő ellenére Rábai Péter és Káldi Jutka is meglátogattak minket a szombathelyi szakosztály képviseletében. A menetrend szerinti autóbusszal csak Csehimindszentre tudtak jönni, a táborba, majd vissza a buszhoz autóval vittük Őket. Nekik is tetszett a tábor. Az utolsó hétre táborlakó lett Vitéz Norbi is, a kislányaival. Úgy nyilatkoztak, Ők is jól érezték magukat, reméljük jövőre hosszabb időt tudunk együtt tölteni.
A rossz anyagi helyzet tovább növelte azok számát, akik csak részidőre jöttek. A költségek mérséklésére a XV. kerületi Önkormányzattól pályázaton nyertünk támogatást, melybe a felajánlott 1 %-ot is bevontuk.
Továbbra is szívesen várjuk táborunkba a Szövetség más tagszervezeteinek tagjait is.
Reményi Pál elnök, táborvezető
Címkék: Híradó
