Vicinális túra az Északi régióban: Zemplén hegység

Március 22-én szép, napos időre ébredtünk. A 7 óra 36 perckor induló vonattal jutottunk el tizenhatan Szerencsre, ahol átszálltunk az un. Kis-Hidasi vonalon közlekedő „piroskára”, és találkoztunk debreceni turatársunkkal Zsuzsával, aki csatlakozott csapatunkhoz.

A vonat a Zempléni hegység nyugati oldalán haladt velünk a tokaji borvidékhez tartozó szőlőhegyek aljában, Mád, Rátka, Tállya, Golop megállók után, a Sátor-hegy alját elérve érkeztünk meg úti célunkhoz, Abaújszántó-fürdő vasúti megállóhelyre.

 

Túrára indulás előtt megemlékeztünk Szentgyörgyi Tamásról (úgy emlékszem, tőle származik a vicinális túrák ötlete), majd elmondtam, amit a vasútvonal történetéről megtudtam: 1909. szeptember 30-án adták át a forgalomnak a Kassa-Hegyaljai HÉV Társaság által épített, a MÁV Budapest-Hatvan-Miskolc-Sátoraljaújhely vasútvonalából Szerencsnél kiágazó 50 km-es egyvágányú vasútvonalat, mely Hidasnémetinél csatlakozott az ugyancsak MÁV tulajdonú Miskolc-Kassa (ún. Nagy-Hidasi) útvonalhoz. A vonal dombvidéki jellege és kisajátítási gondok miatt viszonylag magas költséggel épült azzal a céllal, hogy megkönnyítsék az alföldi és hegyaljai termékek Abaúj vármegye egykori székhelyére, Kassára juttatását.

 

A felépítményt 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből építették, és két komolyabb vasszerkezetű híd építésére volt szükség: Szerencsnél a Szerencs-patak felett egy 20 m nyílású, és Hidasnémetinél a Hernád folyó felett egy 20+40+20 m-es háromnyílású épült.

 

A vonal felépítménye hagyományos, hevederes illesztésű, sínleerősítése vegyesen geós, ill. síncsavaros. Szerencs és Tállya között a kőbányák miatti nagyobb igénybevétel miatt egyes szakaszokat többször átépítettek, ezeken a részeken vasbetonalj lett beépítve, jellemzően azonban a vágány a mai napig talpfás.

 

100. születésnapja után a vonalon megszüntették a személyszállítást, azonban a lakosság kérésére 2010. december 12.-től újra megindult a személyforgalom. Szerencs-Abaújszántó között jelenleg 2 óránként van személyvonat (Bzmot motorvonatok), Abaújszántó-Hidasnémeti között napi 2 vonatpár közlekedik, 1 Bzmot kocsival. Folyamatos forgalmi szolgálat már csak Mád és Tállya állomásokon van, a többi állomásokon a vonat személyzete lát el minden feladatot (un. egyszerűsitett forgalmi szolgálat), ők végzik a váltók állítását, jelzők kezelését, sorompók nyitását-zárását.

A vonalon rendszeres teherforgalom Szerencs és Tállya között van, a Colas-Északkő Kft kőbányája külön teherpályaudvarral rendelkezik, feladásai jelentősek. A tehervonatokat M62-es mozdonyok továbbítják.

 

Az ismertető után elindultunk. Úgy tűnik, az 1933-ban épült fürdőre már csak a megállóhely neve emlékeztet. Területét feltöltik, épületei romosak, pedig korábban úgy tartották, vize gyógyítja a mozgásszervi betegségeket.

 

Végig jártuk Abaújszántót, mely története során volt királyi birtok, majd a Szapolyai-család, a Rákócziak, Trautson herceg, a Bretzenheim család birtoka. Több mint 600 évig mezőváros, majd 1870-től nagyközség volt, 2004-től ismét város. Több malma volt, iparosai, szőlő-és borkereskedelme, vásártartási joga révén térségi központ szerepét töltötte be mindig.

 

A háborúk utáni betelepítések révén vegyes lakosságú: vallonok, szlovákok, svábok, ruszinok, hollandok leszármazottai élnek ma is a városban. 1944 előtt jelentős volt a zsidó lakosok száma is, ma a cigányság száma gyarapszik. Legrégebbi műemléke a XIV.-XV. sz.-ban épült római katolikus templom, de XVIII. századból való a református, az evangélikus, a református és a szép ikonosztázzal rendelkező görög katolikus templom. Klasszicista stílusú a helytörténeti gyűjteménynek helyet adó ún. ulánus-ház, általános iskolája szép szecessziós épület. Néhány régi polgári lakóház még felújításra vár főutcáján. A hegy lábánál mindenhol boros pincéket lehet látni, ma is jelentős a szőlőtermelés a környéken.

 

A görög katolikus és a római katolikus templomok megtekintése után a zöld sávjelzésen hagytuk el a várost. Szélén, a korábban önálló Cekeházán szomorú látványt nyújtanak a korábbi módos, mára lelakott polgárházak és az 1820 körül épített, siralmas állapotú volt Patay-kastély, melynek parkja is szép lehetett.

 

A kastélyt elhagyva utunk egyre emelkedett, a Nagy-Murga hegyig szép kilátásban volt részünk, még a boldogkői várat is láthattuk. Az út mellett szép tavaszi héricsek nyíltak.

Később erdőben folytattuk utunkat. Szerencsénk volt a száraz időjárással, a korábban favágók által felvágott utak most jól járhatóak voltak.

 

A Galambos-forrásnál tartottunk pihenőt, ahol a terület tulajdonosa, Kovács László úr, nyugdíjas erdész kedvesen fogadott minket, és még pálinkával is megkínálta társaságunkat.

Házánál, a Galambász-háznál szállást is lehet kapni.

 

A pihenő után még várt ránk egy kis emelkedő, egészen a Csonkás-nyeregig felfelé haladtunk. Onnan egy széles úton nagyjából szintben haladtunk, majd a piros sávjelzést elérve nyugatra fordultunk, és egy vadregényes völgyön lemenve jutottunk a Tállya feletti, szinte teljesen elbányászott Kopasz-hegy oldalára. Piroxénandezit kőzete keresett, hatalmas gépeket, sok szállítószalagot láttunk.

Hosszasan haladtunk a kőbánya mellett, majd egy drótkötélpálya alatt átmenve a szőlők közül csakhamar Tállya templomtornyait és a völgy túlsó oldalán Golop házait pillantottuk meg. Déli irányban még a tokaji Nagy-Kopasz is látszott.

Néhány perc alatt beértünk a nagy múltú Tállyára, mely ma is a hegyaljai bortermelés egyik központja. Valaha vár védte a települést, de ennek nyomát már csak az Óvár-dűlő neve őrzi.

Birtokosai a századok folyamán szinte ugyanazok voltak, akik Abaújszántót is bírták. A borkereskedelemben itt is jelentős szerepet játszott a zsidóság. Szép polgári házakat, kora barokk és copfstílusú kúriákat lehet látni a településen. Egyesek szerint itt van Európa mértani középpontja, melyet egy fából készített stilizált madárszoborral jelöltek meg.

Délután lévén műemlék templomait csak kívülről láthattuk, egyik sem volt nyitva.

XV. sz.-i eredetű a római katolikus templom, melynek egyik oltárképét Maulbertsch festette, XVIII. sz-ban épült a református és az evangélikus templom. Az evangélikus templomban keresztelték meg a közeli Monokon született Kossuth Lajost.

 

Arra már nem volt időnk, hogy a temetőben felkeressük az itt elhunyt „verbunkoskirály”, Lavotta János sírját, de emlékoszlopát láttuk a központban.

Egy műemlék jellegű vendégházba tértünk be egy kis borkóstolás reményében. A gazda átkísért minket a közelben található pincébe ahol valóban finom borokat kóstolhattunk, majd megnéztük, hogyan tárolja palackozott borait.

 

Elbúcsúzva tőle még gyönyörködtünk kicsit a település szép régi házaiban és zegzugos utcácskáiban, majd lassan lesétáltunk a vasútállomásra, ahonnan újra a „piroskával”, a Kis-Hidasin utaztunk vissza Szerencsre, majd gyors átszállás után már a fővonalon Miskolcra.

Csarnai Béláné Gizike