Beszámoló a VTSZ 2014. július 21-26 közötti Magas-Tátrai túrájáról

Túránkon összesen 48 fő vett részt 11 szakosztályból illetve egyesületből. Legnagyobb létszámmal a Lokomotív TE (12 fő) és a Zöldsport E. (9 fő) képviseltette magát a túrán. Szállásunk Tátra-Lomnicon a Zora panzió 2-3 ágyas fürdőszobás szobáiban volt. Az ellátás svédasztalos reggeli és kétfogásos vacsorából ált, ami bőséges és finom volt.

 

21.- én Budapesten a Műcsarnok mellett 7:30 kor várta a csoportunkat a PITÁ TOURS BT. autóbusza, melyre a budapesti és a nyugati országrészből indulók bepakoltak és 8:00 órakor indultunk Miskolcra, ahol a Miskolci és Debreceni túratársak szálltak fel, és indultunk tovább Bánrévén keresztült Tátra Lomnicra. Második pihenőnk a Betléri kastély parkolójában volt, ahol a kötelező várakozási időt a Kastély parkjának megtekintésére fordítottuk. Továbbutazva átkeltünk a Szlovák Paradicsom közel 1000 m-s hágóján és Igló főterén csatlakozott hozzánk Zuzanna az idegenvezetőnk, aki a továbbiakban bemutatta Igló nevezetességeit. Ezt követően Szepesszombat csodálatos főterét és templomát tekintettük meg, este a szálláshelyünkre érve pedig segített a csoport elosztásában és a tolmácsolásban.

 

22.-én reggel a busz átvitt minket Ótátrafüredre, ahonnan mindenki felment siklóval a Tarajkára, ahol a csoport kettévált. A nagytúrások Rósa László vezetésével a Zamkomvske ház érintésével felmentek a Téry házhoz (2015 m). A háznál eltöltött ebédidő alatt hatalmas zápor zúdult a környékre – ami kitartott a leérkezésünkig – ami nagyban megnehezítette a levezető utat, mivel a patakok és a száraz időben nem létező vízfolyások annyira megduzzadtak, hogy néhol komoly gondot jelentett az átkelés. Nagy összefogás kellett, hogy mindenki lejusson a hegyről balesetmentesen. Ruha nem maradt szárazon, de a jókedv nem romlott el.

A csoport másik felét Nagy Ottó vezette „kistúra” név alatt a Tarpataki vízesés és környékének bejárására, de ők is megkapták délután az égi áldást.

 

23.-án a nagytúrára indulók (13 fő) Nagy Ottó vezetésével gyülekeztek a busznál, ami kiszállította Őket Zdiarba. Onnan a Bélai Tátra-Siroke nyereg (1825 m)- Kopa hágó (1778 m) – Bélai Tátra oldal- Plesnivec ház (1290 m) – Késmárki itató útvonalon túráztak, ahonnan buszunk szállította a csoportot a szálláshelyre. Túrájukat nagyban nehezítette a jelentős csapadék és sár.

A közép és kistúrások (34 fő) 9 órakor indultak busszal a Csorba tóhoz Rósa László vezetésével. A felvonóig együtt ment a két csapat, ahonnan a csoport fele felvonóval felment a Szoliszkóra és gyalog felmentek a Kis Szoliszkó (2117 m) csúcsára, majd visszatértek a Csorba tóhoz. A többiek felmentek a Fátyol vízeséshez, majd a Csorba tó körül sétáltak. Itt volt lehetőség vásárlásra és természetesen sörözésre is. A két csoport 15 órakor találkozott a parkolóban a busznál és visszatértünk szállásunkra.

Este a vacsora után meglepetés várta csoportunkat. Zuzanna az Iglói idegenvezetőnk megérkezett a népviseletbe öltözött zenészekkel és táncosokkal, majd elkezdődött a mintegy 40 percig tartó műsoruk, a Gorál est, ami nagy élményt jelentett mindenkinek.

 

24.-én a nagy- és a középtúrásokat a busz kiszállította a Fehér vízi parkolóig, ahol a nagytúrások Nagy Ottó vezetésével (13 fő) a Fehér víz völgyén, majd a Zöld tói völgyön mentek a Zöld tavi házhoz (1545 m). Kis pihenő után indultak a Fehér tavi csúcsra (2230 m), de útjuk második felére az időjárás rosszra fordult. Erős szél és zivatar érkezett, ezért úgy döntöttek, hogy visszafordulnak a Zöld tóhoz.

A középtúrások (23 fő) Rósa László vezetésével lassabb tempóban, de ugyanazon az útvonalon mentek föl a Zöld tavi házhoz. Többen megkerülték a tavat és a közelben lévő másik tavat is felkeresték. Az ebéd és frissítő elfogyasztása után azonos útvonalon mentünk lefelé a Matlárházai elágazásig, ahol bevárva mindenkit Lomnicig gyalog mentünk. Ezen a szakaszon bő málnatermés volt így a résztvevők több megállással jutottak le a hegyről.

A kistúrásokat (11 fő) 9 órakor a busz kivitte a Bélai cseppkőbarlanghoz és barlanglátogatáson vettek részt. Visszaérkezve még maradt idejük a Skanzen és a Tátra múzeum meglátogatására is.

 

25.-ére ígérte az előrejelzés a „legjobb időt”, ezt a napot választottuk a Tengerszem csúcs meghódítására. Reggeli után a teljes csapat buszra szállt ami a Poprádi tavi parkolóig (1200 m) vitte a csoportot. Itt csoportokra oszlottunk, szétválva ugyan, de ugyanazon az úton mentünk föl a Poprádi tóig (1494 m) mindannyian.

A nagytúrások (16 fő) Rósa László vezetésével a Tengerszem csúcs felé vették az irányt. A csúcs alatti háznál 4 fő döntött úgy, hogy a tervezet visszaérésig meg tudják járni a csúcsot és Ők feljutattak a 2503 méteres magasságra. Többünknek elég volt a 2250 méteres házig feljutni. A ház alatti láncos szakasz és mintegy 100 méteres kérges hónyelven való feljutás elfogyasztotta az időnket és az erőnket.

A középtúrások (17 fő) Mészáros János vezetésével a Menguszfalvi völgyön felmentek a Nagy Hincó tóhoz (2000 m), majd ugyanazon az úton vissza ereszkedtek a Poprádi tóig, ahol 4 órakor a két csoport találkozott és lementünk a parkolóban várakozó buszunkhoz. A napot eddig megúsztuk kiesebb esővel, de a buszon és este nagy vihar kerekedett.

A kistúrások (12 fő) Nagy Ottó vezetésével a szimbolikus temető és a Poprádi tó megkerülése után átmentek a Csorba tóhoz, ahonnan vásárlás után a Tátrai villamossal mentek a szálláshelyre.

Az eltelt napokon minden este a vacsora után az ebédlőben röviden kiértékeltük az aznapi teljesítményeket, a csúcsokra feljutókat külön tapssal jutalmaztuk, majd pedig a következő napi túrákat és indulási időpontokat mondták el a túravezetők.

 

26.-án a bepakolás után busszal átmentünk Késmárkra, ahol 9 órakor találkoztunk Zuzannával, aki egy közel két órás idegenvezetéssel mutatta be a várost, a legszebb templomokat (fatemplom és a Tököly templom), és a várat. A városnézés után busszal átmentünk Felső Ruzsbach-fürdőre, ahol rövid sétát tettünk a parkban és megtekintettük a krátertavat. Továbbutazva Ólubló előtt egy szeszgyár látogatóközpontjában álltunk meg ajándékvásárlásra. Ólublón elköszöntünk Zuzannától, megköszöntük az idegenvezetését és a közreműködését. Sajnos az Ólublói vár közelebbi meglátogatása elmarad. Csak távolról tudtuk megnézni, mivel indulni kellett Kassán keresztül Miskolcra, ahol 4 órakor a helyiek és a Debreceniek leszálltak. A kötelező pihenő után megállás nélkül mentünk a Budapesti Hősök terére, ahová a tervezett időre odaértünk.

 

Összefoglalva a túra az időjárási viszonyok ellenére jól sikerült. A tervezett programok zömét teljesítettük, a Zöld tavi túránál útvonal módosítást hajtottunk végre. A csoport fegyelmezett volt. A kért utasításokat és a buszhoz érkezéseket betartották. A csoport balesetmentesen, szép élményekkel gazdagodva érkezett haza.

 

                                                                                                          Rósa László